Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Torbay Ede: Versek (továbbá 77. o.) - Bodrog Miklós:Vargabetűk (vers)
T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: ISTEN DICSŐSÉGE ÉS... 5 Egy régi zsidó vallomás így fejezi ki az ember tartozását: „Cselekedetekkel nem tudja leróni az ember köszönetét Istennek mindazért a jóért, amit tőle kapott és megtapasztalt... De mivel, Istenünk, te bennünket más élőlények fölé emeltél, ezért az a kötelességünk, hogy dicsőítsük a te nagyságodat, és hálát adjunk mindenért, amit velünk cselekedtél.” Úgy tűnhet, mintha Isten csak önmagával törődnék - emberien kifejezve, amikor hálát, dicsőítést, hódolatot, imádatot, szolgálatot igényel magának. Az igazság azonban az, hogy az ember életének kulcsa az Istenhez tartozás, s ennek tudatos megvallása: az Isten dicsőítése. Az az igazság, hogy az emberiét legmélyebb és leg- magasztosabb élménye, ha remegve-borzadva megéri Isten hatalmát és fenségét, és ámulva, boldogan kérdezi: Istenem, micsoda az ember, hogy törődsz vele? Ennek a remegő borzadásnak és boldog ámulatnak jegyében rendeződnek a dolgok - mint mágneses erőtérben a vasreszelék - ember és vüág, ember és ember között. Enélkül pedig minden összezavarodik, széthull, és visszájára fordul. Mert Isten dicsősége és az ember békessége - ahogy a karácsonyi angyalének mondja (Lk 2,14) - elválaszthatatlanul összetartozik. Ahol nem adnak Istennek dicsőséget, ott nem találnak békességet. Ahol pedig Istent Istenként dicsőítik és imádják, ott az ember békességet, méltóságot kap, jóakaratot nyer és gyakorol. Értünk fontos Istennek a saját isteni dicsősége. TARBAY EDE BODROG MIKLÓS SUMMA VARGABETŰK SUMMARUM lassan mi is elmeg yünk halottaink ut án hogy halottaiv á váljunk mindazok nak akik túlélnek minket és ha majd ők is halottai les znek azoknak akik et mi már nem isme rhettünk a világ 1 assan megtelik vei ünk és mindannyia n emlékké szelídül ünk s így hagyunk legalább valami ki s ércnél maradandó bbat magunk mögött Tüskés, sóhajos kerülőutak, rátok is szálljon áldás. Ti példázzátok balgaságomat, ám mint patakok téveteg futása ráhibáztok az életirányra folyó s tenger felé. ■-« Adassék látás révült szememnek, hogy kiolvassam e vargabetűket - betöltsék rendeltetésüket -, s ne ők olvassanak rám átkot. Békesség néktek, pálcás oktatóim, rossz nebulótoknak is hozzatok békét, esendőségem lázgörbéi, irgalom álruhái, kerülőutak.
