Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Hárs Ernő: Találkozások (vers)
FRIED ISTVÁN: Székács József arcképéhez 81 s ha az eredeti megfogalmazás talán nem, a leírás egészen bizonyosan az övé. Tapintatból és gesztusként írt szlovákul Melczer Johanna ügyében, akinek segélyezéséről van szó a levélben, e segélyezés lehetőségeiről. „Muj mily Pán Brat” - a megszólítás, kedves testvérem-uram, s már ez jelzi, hogy a szlovák evangélikusok biblikus cseh nyelvén és helyesírásával szól a levél. Az „ügy” folytatása Sládkovicnak 1970-ben megjelentetett levelezésében található (nem tartalmazza a Sládkovichoz írott leveleket). Egy német nyelvű üzenetben tudatja Sládkovic Melczer Johannával a kedvező eredményt, 1863. áprüis 7-én. Nem tudjuk, mi történt a két időpont között. De ezúttal ez nem is fontos. A kapcsolat, az érintkezés módja, Székács bölcsessége a fontos: a nemzetiségi viták enyhítésére tett apró, meggondolkodtató gesztusa. Nem rajta múlt, hogy ezek a jelzések ekkor már alig-alig enyhítették a szlovák-magyar ellentéteket (s még az irodalmi érintkezések sem érhették el a szerb-magyar kapcsolatok hőfokát). Viszont megfeledkeznünk sem szabad ilyen kísérletekről. Székácsnak ez az apró lépése is azt a megértést, kiegyenlítődést célozta meg, amelyre egész életében törekedett. Portréjához ezek az apró adalékok szervesen hozzátartoznak. Mert lényegi vonásokat emelnek ki vagy színeznek. HARS ERNŐ Találkozások Vágtató felhők vonatablakából nézik a láthatatlan égitestek, mint közönyös, idegen utasok, ámyékbavezesző bolyongásainkat. Körbeforognak, ahogyan mi is - hol ez, hol az hull közülünk a mélybe, azt mondjuk, reggel és azt mondjuk, este, s nem tudjuk, melyik szavunk az utolsó. Egymást kergető párhuzamosok reménytelen fogócskája vagyunk, s szemfényvesztés minden találkozás, ha kifulladva megállunk időnként az alkonycsillag tündökletesen felvillogó sorompója előtt.
