Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Bárdossy György: Ki szegény a mai Magyarországon?
64 BÁRDOSSY GYÖRGY: KI SZEGÉNY ... ? A 3 és több gyermekes családok jövedelmi helyzete 1972 óta fokozatosan romlott. 1982-ben a 3 és több gyermekes családok egy főre jutó jövedelme éppen, hogy meghaladta a létminimumot. Viszont már 1987-ben a három- gyermekes háztartások 51,3 százalékában az egy főre jutó jövedelem nem haladta meg a társadalmilag elfogadott minimumot (3410 Ft), ugyanez a 4 és több gyerekes háztartásra nézve 82,7 százalék. Lakóhely, lakókörnyezet. A lakókörnyezettel kapcsolatos hátrányok jelentkezhetnek a városok leromlott övezeteiben (ún. ,,slum”-ökben), vagy a tanyákon és más külterületi lakóhelyeken, valamint a visszafejlődő (vagy visszafejlődésre ítélt) aprófalvakban. Az 1981—82. évi rétegződési vizsgálat adatai szerint a 15 évnél idősebb lakosság 16 százaléka (a városok leromlott övezeteiben lakók) mondta lakóhelyi környezete levegőjét kellemetlennek és 23 százaléka zajosnak. Hátrányos helyzetűnek mondható a népességnek az a 9 százaléka is, amelynek lakásánál nincs szilárd burkolatú járda. 1981-ben a 15 évesnél idősebb népesség 46 százaléka olyan helyen lakott, ahol nem volt szervezett szemétszállítás. Továbbá hátrányosnak mondható a népesség azon részének a helyzete, amelynek lakóhelyén nincs gyógyszertár (19 százalék), óvoda (39 százalék), általános iskola (41 százalék), tömegközlekedési megállóhely (23 százalék), valamint 10 percen belül elérhető élelmiszerüzlet (19 százalék). Tudjuk továbbá, hogy a falvak egy jó részének a vize egészségre ártalmas. 1980-ban a lakosság majd 15 százaléka lakott tanyán vagy 1000-nél kisebb lélekszámú községekben, és közel 10 százalék 1000 és 2000 lélekszámú községben. Ha a társadalmi rétegek megoszlását nézzük lakóhely szerint, akkor elmondhatjuk, hogy apró falvakban él a betanított és segédmunkások közel fele, hetente-kéthetente ingázik a munkahelyére sokszor félnapokat utazva. Ugyanakkor a vezető és értelmiségi réteg majd 40 százaléka él Budapesten, ott is a jobb lakóövezetekben. Lakáshelyzet. A mai magyar társadalomban hátrányos helyzetű lakáskörülményekről akkor beszélhetünk, ha valakinek nincs önálló lakása, vagy a lakás laksűrűsége meghaladja az országos normát (2 fő szobánként), továbbá, ha a lakásban hiányoznak az alapvető közművek (villany, vízvezeték). 1987-ben a lakások 22,3 százalékában nincs víz, és 33,5 százalékában nincs vízöblítéses WC. A háztartásoknak az a mintegy 15 százaléka, amely 1984-ben más háztartással osztotta meg lakását, külön szeretne költözni, pontosabban az ilyen lakásokban élő emberek zsúfoltnak érezték másokkal megosztott lakásukat, és a saját háztartásukkal külön szeretnének élni. összesen a lakosság 20 százaléka lakott zsúfolt körülmények között. Még ennél is magasabb arányt becsülhetünk, ha arra gondolunk, hogy minden házaspárt, minden egyedülálló szülőt és minden más egyedülállót legalább egy félszoba meg kellene, hogy illessen. A különnemű gyerekekről nem is beszélve. A lakáshelyzet erősen összefügg a társadalmi rétegzettséggel. 1981-ben pl. az állami gazdaságok mezőgazdasági segédmunkásainak 41 százaléka lakott 2-nél nagyobb laksűrűségű lakásban, vízvezeték nélküli lakásban e réteg 73 százaléka élt. A lakáshelyzet kialakította hátrányok elsőrendűen járulnak hozzá a szélesebb értelemben vett hátrányos helyzet fennmaradásához. Hozzátehetjük, hogy a lakáshelyzet javítása egyre nehezebb, mert az 1986-ban épített lakások 89 százaléka magánerőből épült, tehát a lakáshoz jutás egyre
