Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989

1989 / 1. szám - Jánosy István: Deuteroezsaiás. Ézsaiás 40–42. fejezetének fordítása

50

JÁNOSY ISTVÁN: DEUTEROEZSAIÁS

4. Nem merül ki, nem kóklad el,

míg törvényt nem tesz a földön.

Tanításait szigetek várják.

5. így szól az Űristen,

ki eget teremtett, feszített, földet fundált, növényt plántált, lehet lehelt a rajt lakókba, szellemet a rajt járókba.

6. Én, az Űr elhívlak igazságban,

én kézen foglak.

Megtartlak, veled adok szövetséget népemnek, a pogányoknak fényül,

7. hogy megnyisd a vakok szemét,

kihozzad a tömlőéből a foglyot, s a fogházból a sötétben ülőt.

8. Én vagyok az Űr, ez a nevem.

Dicsőségemet másnak nem adom, tisztességemet bálványoknak.

9. A régi igék betöltek, ujjakat mondok én;

de mielőtt kisarjadnának, megjelentem néktek.

10. Énekeljetek az Űrnak új éneket!

Dicséretét a föld pereméig,

kik tengerre szálltak, s az abban valók, szigetek és lakóik.

11. Ujjongjon a puszta, a város,

falvak, Kédár lakói!

Magasztalják a sziklán lakók; hegycsúcsról is kiáltsanak!

12. Tegyünk az Űrnak tiszteletet,

dicsérjék Őt a szigetlakok.

13. Jön az Űr, mint hős,

mint harcos serkenti buzgalmát; kiált és ordít,

ellenein erőt vészén.

14. Régtől hallgattam,

némán fékeztem magam.

De most mint szülőnő sikoltok, lihegek, fulladozom.

15. Hegyeket rontok, halmokat,

kiszárítok minden növényt, szigetté tészek folyókat, kiszáraztok mocsarat.

16. Vezérlek vakokat nemismert úton,

ismeretlen nyomon vezetem őket.

Fordítok sötétet fényre előttük, rögös utat simává.

Mindezeket cselekszem, nem hagyom el.