Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Csepregi Béla: Adalékok a magyar evangélikus ébredéshez
40 CSEPREGI BÉLA: ADALÉKOK A LELKI ÉBREDÉSHEZ dal, s ennek a kapcsolatnak nagy része volt abban, hogy az Űjtestamentum 1872-ben szerb nyelven is megjelent. Az idősebb Victor-unokák még emlékeznek rá, amikor nagyapjukkal ekhós szekéren járták Szerbiát és Szlavóniát. Ahol ő ilyen utakon prot. maradványokra talált, mindenütt igyekezett őket gyülekezetbe tömöríteni. így alapította az eszéki evangélikus gyülekezetei, még az 1870-es évek elején, azt rábízta Adolf Locher kolportőrre, de tovább is rajtuk tartotta a szemét, és valósággal bombázta őket levelekkel (a jelenlegi lelkész kifejezése, aki a múlt év, 1988. okt. végén ünnepelte templomuk felszentelésének 80. évfordulóját). A mai gyülekezet már egy fiatal finn evangélikus lelkész műve, aki helyben mintegy 150, 50 km-es körzetben további 100 evangélikus szórványhívőt gondoz horvát nyelven, bár hívei német, magyar szlavón eredetűek. Még mindig vissza kell térnem Victor Bernátra, aki Belgrádból Budapestre került, s 1885-ben megírta a Magyarországi Vasárnapi Iskolai Munka jelentését (Bericht über das Sonntags-Schul-Werk in Ungarn im Jahre 1885). Nyomtatásban is megjelent Budapesten 1886-ban Hornyánszky Victor nyomdájában. Sajnos nem tanulmányozhattam át az egész füzetet, inkább csak kiragadtam belőle néhány szembeötlő s minket is érdeklő részletet: Megemlíti Neu-Banovcét Szlavóniában, ahol Keller lelkész 1877-ben kezdte el a vasárnapi iskolai munkát, és hamarosan 80—90-re növekedett a gyermekek száma, 10-en már konfirmációra is felkészültek közülük; miután már csoportokra kellett osztani őket, 5 férfi jelentkezett a gyülekezetből segítségül a lelkésznek, akiket Keller lelkész szombat esténként készít fel a vasárnapi ige gyermekszerű továbbadására. Eszéken is elkezdődött az evangélikus gyülekezetben a vasárnapi iskola csendes, de áldott munkája. Bläser lelkész felesége végzi az oktatást, akin nagy szeretettel csüngnek a gyermekek. A nagy érdeklődés mellett rendezett karácsonyi ünnepség után féltek attól, hogy elmaradnak a gyerekek, de 30 gyermek rendszeresen kitart a nagy hideg ellenére is, pedig kályha sem volt abban a helyiségben, ahol az összejövetelt tartották. Tápió-Szt-Mártonban Láng (sic!) főesperes végez nagyon áldott vasárnapi iskolás munkát, amelyben 51 fiú és 49 leány vesz részt rendszeresen a szülőknek is nagy örömére. A pancsovai ev. luth. gyülekezetből Schwalm lelkész írja, hogy az 1885. év különösen is áldott volt a vasárnapi iskola munkájában. Egy kis csoport már ebből a munkából kinőve vezetőként segédkezik a lelkész mellett, akik szintén szombat esti előkészítés után viszik az igét a gyermekek közé, s ezeknek a száma már 100 fölé is emelkedett. — A budapesti beszámolóban reformátusokról, evangélikusokról és baptistákról emlékezik meg. Ez utóbbiak már izraelita gyermekekből is gyűjtöttek rendszeres résztvevőket. Mindez erősen kitérésnek tetszhetik, de én nagyon jelentékenynek tartom témánkban a bibliaterjesztés és a vasárnapi iskola ilyen korai jelentkezését. Na, de lépjünk egy igazán nagyot! Gáncs Aladárról is az az első értesülésem, hogy segédlelkészkedése első hónapjaiban, 1915 végén, már levelet írt a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület minden olyan gyülekezete lelkészéhez, ahol evangélikus középiskola működött, azzal a javaslattal, hogy azokban a hitoktatást a Keresztyén Diákszövetség szellemében szervezzék meg, nem tartva elegendőnek a puszta vallási ismeretközlést, hanem törekedjenek a tanulók személyes hitre juttatására. A levélből az a benyomás támad, hogy itt már egy kisebb munkaközösség vállalkozott — a feladatokat
