Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - M. Kozák Éva–Gál Tibor: A kővágóőrsi evangélikus templom
32 KOZÁK ÉVA—GÁL TIBOR: A KŐVÁGÓŐRSI TEMPLOM A templom belsejében feltárt XIII. századi szentély maradványa oltár elpusztult, de a hajó északkeleti szögletében a szószék feljáratának lenyomatát, a délkeleti szögletben oltár maradványait megtaláltuk. A hajót a szentélytől elválasztó lépcső két eleme előkerült, tudniillik a barokk építkezések idején a szentélyt és hajót egy szintre hozták. A templom nyugati felében a XIII. századi templomhajó nyugati zárófalával párhuzamosan erőteljes karzattartó pillérek maradványait találtuk meg. Az urasági karzatra a feljárat északról nyílt, építményének alapja és a lép- csőfeljárat lenyomata a falon ma is megfigyelhető. Egy XVIII. századi leírás említi, hogy az oratórium tornyából leesett a harang. Ez arra enged következtetni, hogy a templomon toronykarzatos megoldást alkalmaztak. A templom középkori építési periódusából származik a hajó déli falán feltárt XIV. század második feléből származó falkép, melyek alatt román kori festett felület húzódik. A XIV. századi falképen a következő ábrázolások maradtak meg: keresztlevél, serleget tartó nő, felszentelési kereszt. A torony alatti részen középkori, kőbe vájt sír került napvilágra, a bolygatott, kirabolt sír törmelékéből Piéta-szobor töredékeit emeltük ki. A stílusjegyek alapján megállapítható, hogy a XIV. század végén készült. A templomot körben kerítőfal övezte, ez majdnem teljesen elpusztult, de a XVIII. századi ábrázolásokon szerepel. A középkori templom nagyobb átalakítások nélkül funkcionált 1773-ig. Az Országos Levéltárban fentmaradt 1774-ből Paul Moser sümegi mester által készített terv, mely a templom átalakítására készült. Még ebben az évben folynak munkálatok a templomban. A régi szentélyt lebontják, és kiépül a
