Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Kulturális figyelő
86 Kulturális figyelő talma mellett - s nem egyszerűen a hatalom legitimációjaként! - mindig hordozott közösségi és vallási tartalmat is. Különböző változataiban is mindig hozzátartozott ehhez a politikai eszméhez a közös haza megteremtésének gondolata. Igaz ez már Augustus „aranykori” Pax Romána ideológiájára, de még inkább a középkori Róma pápai-császári egységtörekvéseire. A középkor nagy ábrándja volt a láthatatlan szellemi egység láthatóvá tétele: a vallási és a politikai hatalom egyesítése az antikvitástól örökölt birodalmi gondolat jegyében. Illuzórikus eszme volt ez, amely triumfalizmusával eltorzította a középkori egyházat - az európai kultúra arculatának kialakításában azonban döntő szerepe volt. A politikai egységre törekvés nélkül nem jöhetett volna létre a kontinens sokszínű szellemi egysége, s nem alakulhatott volna ki antikvitásnak és kereszténységnek az a kulturális szintézise sem, amelyre műveltségünk épül. A könyv egyik szép esszéje annak a II. Szilveszter pápának állít emléket, aki talán a legrokonszenvesebb formájában képviselte a Második Róma gondolatát. III. Ottóval vállvetve létrehozta a pápaság és a császárság szövetségét, amely egy rövid történelmi pillanatra valóban spiritualizálni látszott a világi hatalmat. Az újonnan megtért népeket - így Lengyelországot és István király Magyarországát - nem szigorú hűbéri kötelékekkel próbálták az egy-központú birodalomhoz kötni, hanem szabad keresztény nemzetként befogadták őket az európai szellemi közösségbe. S bár a kísérlet rövid életű volt, hosszú távon pedig bizonyára megvalósíthatatlan, mégis joggal állítja a szerző: ...Ottó és Szilveszter közös álmában megfogant egy újfajta európ ai tudat is. Az a szellemi örökség, amely kitartott elérhetetlen s mégis szükségesnek érzett politikai eszmeként a középkoron át. (...) Pápa és császár megálmodott Egyesült Európája helyreállt az elmékben, ott pedig nem fog rajta sem fegyver, sem váltóláz, sem aggkor.” Cs. Szabó Rómája és Európája: „haza a magasban”. Szellemi otthon, amely nem pótolhatja ugyan a valóságos hazát, s amely nem feledtetheti az európai történelem kínzó ellentmondásait, de mégis hordozza egy igazibb otthon ígéretét. Itáliát járva, a nyugati géniusz hősi erőfeszítéseinek tanújaként rádöbbenhetünk: „nincs itt maradandó városunk”. De igazi reményünk éppen ebben van: a múlandóságban, á hiábavalóságban pillanthatjuk meg az örökkévalót. Rómát nem a hivalkodás nevezi Örök Városnak, hanem ez a felismerés. A romokban, a hősi kudarcok emlékeiben egy emberi erővel létrehozhatatlan teljesség sejlik föl. Különös, de Rómában, a remekművekkel telezsúfolt városban éppen a kudarc, a vereség dicsőül meg. Ettől marad minden pogánysága és tévelygése ellenére - mélyen keresztény. Rakovszky István Illyés Gyula: Szellem és erőszak Budapest 1978. Magvető Kiadó Számosán nagy pillanatnak éreztük, amikor a múlt évben ez a kisalakú, 276 lapos könyvecske kikerült sírjából, és a halott író megszólalt. Illyés Gyula közel húsz, rövidebb-hosszabb írását a Kiadó 1978-ban kinyomatta. A Gyorsuló idő sorozatba illeszkedő kötet azonban már nem jutott el a boltokba: betiltották. De nem került zúzdába; bölcs és óvó kezek a 26 ezer példányt raktárba helyezték, mégpedig oly gondosan, hogy a sok éves fektetés meg sem látszik az 1988- ban megjelent és napok alatt elfogyott darabokon. Néhány példány időközben kikerülhetett a raktárból, mert a könyv a hetvenes évek végén hasonmás kiadásban feltűnt Nyugaton. Mi azonban csak most találkozhattunk vele. A tíz év alatt időszerűségéből semmit nem vesztett, sőt még égetőbbé vált. Az író 1983-ban bekövetkezett halála egyenesen testamentumává avatta, mert a tartalmában is az. A magyarság jövőjéért érzett felelősség Illyés Gyulának - most már visszatekintve láthatjuk - élete legnagyobb ügye volt. Különösen három nagyobb írására hívom fel a figyelmet a kötetből: Három levél, Szellem és erőszak, Válasz Herdernek és Adynak. „A magyarság anyanyelve körülbelül fél százada izzóan sütő gyűlölet pántjában él” - hangzik „a fegyelmezetten kimondandó kezdő tétel”. „Tudatos vagy tudattalan szándék az eltűnte-