Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdasgsága. Pál apostol
68 VEÖREÖS IMRE: Az Újszövetség színgazdagsága megigazulás volt: A megigazulás „semmi megszentelődés nélkül". Pál értelmében azonban a megszentelődés nem hozzájárul a megigazuláshoz, mintegy kiegészítve azt. A megigazulás egyúttal megszentelődés is. ,A megigazulást és a megszentelődést egyszer sem lehet egymástól tárgyilag, vagy időrendben elválasztani” (E. Käsemann). A megigazulást nem a megszentelődés teszi érvényessé, mert ez a felfogás kisebbítené Isten egyedüli kegyelmét. Mint látni fogjuk, Pál nagy hangsúlyt tesz a keresztény ember Istennek tetsző és emberek javára szolgáló életfolytatására, de ez nem hozzátétel a Krisztusról szóló evangéliumhoz, hanem benne van Isten igazzá tevő cselekvésében. Nemrégiben egy kiváló hazai protestáns lelkész szállt vitába - az ökumenikus gondolkodás védelmében - Pál apostol megigazulásról szóló igehirdetésével. Idézi Pált: „Ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, mint amelyet elfogadtatok, átkozott legyen” (Gál 1,9). Aztán így folytatja: „Különbséget kell tennünk a között, hogy valaki más evangéliumot hirdet, és a között, hogy valaki másként hirdeti az evangéliumot. A történelemben nem egyedül Pált kísértette meg az, hogy a másként hirdetett evangéliumot egyúttal más evangélumnak minősítse.” Pál ezt a levelét Krisztus után 53-55 között írta, amikor a fiatal, kavargó kereszténységnek élet-halál kérdése volt a sokféle idegen hatással való küzdelem. A Galatákhoz írt levélben az apostol megvédi a Krisztusról szóló evangélium tisztaságát a törvényeskedő kegyességgel szemben; a hit szabaddá tesz a törvénytől, szabaddá a cselekvő szeretetre. Joggal mondja: „Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát” (Gal 1,6-7). A Galácia gyülekezeteiben fellépő tév- tanítók nem „másként” hirdették az evangéliumot, hanem más evangéliumot hirdettek, amely Isten kegyelme helyére a vallásos teljesítményt helyezte. A páli evangélium egyháztörténeti szempontból a reformáció öröksége, amelynek óvása és hirdetése ma túlnő a protestantizmuson: a kereszténység közös feladata, ökumenikus ügy. A páli evangéliumhoz való hűség nem jelenthet mindig szóhasználati azonosságot. A mai hívő (és igehirdető) aligha veheti át az apostol fogalmainak egy részét, mert a ma embere számára idegenek, érthetetlenek, legjobb esetben távoliak. Tudatában kell lennünk, hogy a bibliai szavak egyes korokban maguktól közel jönnek, más időkben elvesznek a régmúlt messzeségében. Ilyen távoliak voltak - amint dolgozatunk első részében említettük - a Pál által az őskereszténységtől átvett, Krisztus halálának értelmezésére szolgáló fogalmak (engesztelő áldozat, helyettesítő áldozat, váltságdíj ill. megváltás). Még távolibb a mai embertől a megigazulás. Isten irgalmának egyedüli nagyságáról, Krisztus halála és feltámadása sorsdöntő jelentőségéről, a bűnről és kegyelemről, a hit kizárólagos bizodalmáról és cselekvő erejéről valahogyan a törvény és az igazzá tevés problematikája nélkül kellene szólni tudnia az egyháznak a mai időkben, mert azon az úton csak nagyon áttételesen, erőltetetten lehet megközelíteni korunk emberének lelki és élethelyzetét. Viszont nélkülözhetetlen, hogy az egyház teológiája és a teológiában tájékozódó hívő tudatában maradjon a megigazulás tanítása maradandó központi súlyának. Isten gyermekeinek szabadsága Pál apostol az embert Isten teremtményének vallja. A bűn eredetét illetően a bűneset ószövetségi elbeszélésére utal. Tényt állapít meg, nem kutatja a miértet: .Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre át
