Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989

1989 / 2. szám - Elekes Zsuzsanna: A drogprobléma Magyarországon

ELEKES ZSUZSANNA: A drogprobléma Magyarországon 55 lekedett úgy, hogy közöttük legalább egy-kettő olyan van, aki valamilyen rend­szerességgel szipuzik vagy gyógyszert szed. 1986-ban egy másik, szintén alkoholfogyasztásra irányuló vizsgálat keretében egy 6000 fős reprezentatív mintán a 18 évnél idősebb népesség gyógyszerfogyasztását kér­deztük. A megkérdezett férfiak 31 %-a és a nők 39 %-a szedett a megelőző hónapban valamilyen gyógyszert. A betegség és panasz nélkül szedők aránya a férfiak között 5,4 %, a nőknél pedig 7,7 %. A férfiak 7,2 %-a és a nők 10,8 %-a szed rendszeresen nyug­tatót. A fenti adatok természetesen nem mutatják a gyógyszerdependencia arányát, de mindenesetre utalnak a gyógyszerrel történő visszaélés elterjedtségére a felnőtt né­pesség körében. De szabad-e leszűkíteni a problémát drogfogyasztó fiatalokra, vagy talán inkább problémás fiatalokról kell beszélnünk, akik közül néhányan divat, olcsóság vagy vala­mi ellen való tiltakozás kedvéért éppen a ragasztóban vagy a gyógyszerben vélik meg­találni a boldogulás útját. És egyáltalán problémás fiatalokról kell-e elsősorban beszélni, vagy inkább azokról az intézményekről, amelyek nem képesek, vagy nem akarják felismerni a deviancia első jeleit, amelyek, ha az átlagostól eltérő viselkedés­sel találkoznak, inkább hárítani, vagy titkolni próbálnak, nem ritkán akaratlanul is be­lekényszeríteni a fiatalokat olyan deviáns karrierbe, ahonnan nem mindig van visszaút. Mit jelent a drogprobléma Magyarországon? A drogfogyasztás terjedését, vagy in­kább egy új jelenséget, amivel éveken át képtelenek voltunk mit kezdeni, amit titkol­tunk, amiről nem beszéltünk, amivel egy rugalmatlan, minden újtól megriadó és azt befogadni képtelen intézményrendszer nem tudott megbirkózni. Amit csak egy min­denre kiterjedő kampánnyal lehet elfogadtatni. És amely megterhelődött sok más problémával is. A több mint tíz évig tartó titkolózás, elhallgatás után a nyolcvanas évek elején je­lentős változás következik be a drogprobléma hivatalos megítélésében, amely változás kezdetét egy nagy sajtónyüvánosságot kapott kórházi kísérlet jelentette, amely kísér­let során először próbáltak kifejezetten narkósok számára kezelési programot kidol­gozni. Ezzel a kísérlettel veszi kezdetét az a hatalmas kampány, amely a drogprobléma megoldására indult. A kampány jelei: a sajtónyilvánosság, tv és rádióriportok soroza­ta, dokumentum- és riportfilmek, amelyek a probléma súlyosságáról és megoldatlan­ságáról szólnak, egy központilag elindított program, amelynek feladata a megelőzés, kezelés és utógondozás modelljének kidolgozása, és relatíve nagy összegű kutatási pénzek biztosítása. A kábítószerfogyasztás egy olyan időszakban válik központi kér­déssé, amikor a szűk szakmai körökön túl is nyilvánvalóvá válik egy sor társadalmi probléma egyre súlyosabbá válása és megoldatlansága. Csak példaként említem a vár­ható életkor csökkenését, az alkoholizmus és öngyükosság rohamos terjedését, a rom­ló életszínvonalat és a szegénység növekedését. Ugyanakkor az is nyüvánvaló, hogy a romló gazdasági feltételek között és a meglevő intézményi struktúra radikális változ­tatása nélkül ezek a problémák gyakorlatüag megöl (ihatatlanok. Ilyen körülmények között egy relatíve kisebb súlyosságé és kisebb anyagi ráfordítást igénylő problémá­val való látványos foglalkozásnak bizonyos figyelemelterelő szerepe is van. Ezt tá­masztja alá az a tény is, hogy ténylegesen csupán igen kevés intézkedés történt. Az elmúlt években összesen Budapesten létesült kettő, és két vidéki városban egy-egy drog-ambulancia, valamint egy kisebb kórházi osztály kifejezetten narkósok kezelé­sére. Ugyanakkor egyértelműbbé tették a kábítószerre vonatkozó jogszabályokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom