Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Elekes Zsuzsanna: A drogprobléma Magyarországon
ELEKES ZSUZSANNA: A drogprobléma Magyarországon 55 lekedett úgy, hogy közöttük legalább egy-kettő olyan van, aki valamilyen rendszerességgel szipuzik vagy gyógyszert szed. 1986-ban egy másik, szintén alkoholfogyasztásra irányuló vizsgálat keretében egy 6000 fős reprezentatív mintán a 18 évnél idősebb népesség gyógyszerfogyasztását kérdeztük. A megkérdezett férfiak 31 %-a és a nők 39 %-a szedett a megelőző hónapban valamilyen gyógyszert. A betegség és panasz nélkül szedők aránya a férfiak között 5,4 %, a nőknél pedig 7,7 %. A férfiak 7,2 %-a és a nők 10,8 %-a szed rendszeresen nyugtatót. A fenti adatok természetesen nem mutatják a gyógyszerdependencia arányát, de mindenesetre utalnak a gyógyszerrel történő visszaélés elterjedtségére a felnőtt népesség körében. De szabad-e leszűkíteni a problémát drogfogyasztó fiatalokra, vagy talán inkább problémás fiatalokról kell beszélnünk, akik közül néhányan divat, olcsóság vagy valami ellen való tiltakozás kedvéért éppen a ragasztóban vagy a gyógyszerben vélik megtalálni a boldogulás útját. És egyáltalán problémás fiatalokról kell-e elsősorban beszélni, vagy inkább azokról az intézményekről, amelyek nem képesek, vagy nem akarják felismerni a deviancia első jeleit, amelyek, ha az átlagostól eltérő viselkedéssel találkoznak, inkább hárítani, vagy titkolni próbálnak, nem ritkán akaratlanul is belekényszeríteni a fiatalokat olyan deviáns karrierbe, ahonnan nem mindig van visszaút. Mit jelent a drogprobléma Magyarországon? A drogfogyasztás terjedését, vagy inkább egy új jelenséget, amivel éveken át képtelenek voltunk mit kezdeni, amit titkoltunk, amiről nem beszéltünk, amivel egy rugalmatlan, minden újtól megriadó és azt befogadni képtelen intézményrendszer nem tudott megbirkózni. Amit csak egy mindenre kiterjedő kampánnyal lehet elfogadtatni. És amely megterhelődött sok más problémával is. A több mint tíz évig tartó titkolózás, elhallgatás után a nyolcvanas évek elején jelentős változás következik be a drogprobléma hivatalos megítélésében, amely változás kezdetét egy nagy sajtónyüvánosságot kapott kórházi kísérlet jelentette, amely kísérlet során először próbáltak kifejezetten narkósok számára kezelési programot kidolgozni. Ezzel a kísérlettel veszi kezdetét az a hatalmas kampány, amely a drogprobléma megoldására indult. A kampány jelei: a sajtónyilvánosság, tv és rádióriportok sorozata, dokumentum- és riportfilmek, amelyek a probléma súlyosságáról és megoldatlanságáról szólnak, egy központilag elindított program, amelynek feladata a megelőzés, kezelés és utógondozás modelljének kidolgozása, és relatíve nagy összegű kutatási pénzek biztosítása. A kábítószerfogyasztás egy olyan időszakban válik központi kérdéssé, amikor a szűk szakmai körökön túl is nyilvánvalóvá válik egy sor társadalmi probléma egyre súlyosabbá válása és megoldatlansága. Csak példaként említem a várható életkor csökkenését, az alkoholizmus és öngyükosság rohamos terjedését, a romló életszínvonalat és a szegénység növekedését. Ugyanakkor az is nyüvánvaló, hogy a romló gazdasági feltételek között és a meglevő intézményi struktúra radikális változtatása nélkül ezek a problémák gyakorlatüag megöl (ihatatlanok. Ilyen körülmények között egy relatíve kisebb súlyosságé és kisebb anyagi ráfordítást igénylő problémával való látványos foglalkozásnak bizonyos figyelemelterelő szerepe is van. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ténylegesen csupán igen kevés intézkedés történt. Az elmúlt években összesen Budapesten létesült kettő, és két vidéki városban egy-egy drog-ambulancia, valamint egy kisebb kórházi osztály kifejezetten narkósok kezelésére. Ugyanakkor egyértelműbbé tették a kábítószerre vonatkozó jogszabályokat,
