Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: Weöres Sándor és irodalmunk múltja
KABDEBÓ LÓRÁNT: Weöres Sándor és irodalmunk múltja 27 felét!”... - szállóigévé is válik). Lehet-e büntetlenül bezzeg-példává válni? Az irodalmi élet nem szereti az ilyen kiemeléseket. Szegény Dayka Gábor erről a magaslatról zuhant a feledésbe. Bajza még szép esszében méltatja, aztán másfajta irodalmi irányok diadalmaskodnak. Ungvámémeti Tóth is, Dayka is - filosz téma lett. Dayka esetében alkalom is nyílt volna valamely feltámadásra. Szerb Antal „sötéttiszta ” villódzásé preromantika elméletéhez Berzsenyi mellett éppen Dayka Gábor kínálkozna példaként. Baróti Dezső fel is buzdul, a Magyarságtudomány című nemzedéki folyóiratban kitűnő portrét bont ki róla. Az irodalomtörténet eseménye máig. Majd Szauder József szentimentalizmus-elméletének legtalálóbb igazolása lehet éppen Dayka Gábor költői pályája. Egy Szauder-tanítvány pályakezdésekor, Miskolcra kerülvén él is az alkalommal: a mester kezenyomát is magán viselő kismonográfia a miskolci Városi Könyvtár jóvoltából meg is jelenhetett. Aki ezt akkor - milyen régen is? - elkövette, „a ifjú én valék”. Mégis: mindez kevés lehetett ahhoz, hogy életre keltsen egy elfeledett költőt. Szó szerint: életre. Ugyanis Dayka-kötet csakis a múlt században jelent meg. Nem is egy. De azok valahogy mégse Dayka-kötetek. Kazinczy majd Toldy kiadása: átirat. Ahogy Kazinczy szerette volna, hogy szóljanak a versek, és ahogy barátai - köztük akkor még Csokonai is - javallották a „jobbítást”. Az ezt követő Franklin-kiadású füzetecske is maradt e módszer mellett. Abafi 1880-as kiadása sokmindent helyreállított, de igen sok helyen meghagyta a javításokat, jegyzetben közölve csak az eredetit. Különben Dayka Gábor még arcképével is balsorsú volt. A közismert (közismert?) profü, - nem is az övé. Kazinczy emlékezetből készített rajzolatát a rézmetsző elvesztette, helyette egy görög gamma kerül a kiadás díszéül a kötetbe. Pedig hát nem az ő sorsa a legmostohább. Csakhát nem kellene, hogy ennyire is mostoha legyen. Dayka tudatos költő volt. Rövid élete végén összeállított egy kötetet, le is tisztázta szépen, előszót is írt hozzá. Mehetett volna nyomdába. Ha éppen akkor - Martinovi- csék kivégzése, Csokonai kicsapatása idején - lett volna kiadója vagy egészségben túlélhette volna a nehéz éveket. Meg is van ez a kézirat. Kazinczy szépen beköttette - igaz beleszecskázott máshonnan szerzett kéziratokat, saját javításait is - és Vörös kötetnek nevezve ma az akadémiai könyvtár Kézirattárában található. Latin verseit is összegyűjtötte Daykának Kazinczy, a Széchenyi Könyvtárban megvan ezeknek szép, kézzel írt magyar fordítása is. Szerzőjük: bizonyos Tóth László. Felületes ránézésre el lehetett játszani a gondolattal, hátha Kazinczy ihletésére Ungvámémeti Tóth követte el. Szóhasználata, írásképe elienemond, igazolja könyvtárosok katalógusadatát: múlt század második fele. Szörényi László készül publikálni az ItK-ban. Szörényi feltételezése szerint ez a Tóth László is ismert személy, erdélyi költő, Barcsi Józseffel együtt raboskodott a Szabadságharc után, Utazás ismeretlen állomásfelé című memoárjában szerepel a latinból fordítható költő. Ha Dayka Gábor esetében a perújrafelvétel töredékes is, valami sikerült a filoszoknak. Egy kötet, amelyet írásom elején megidéztem. Weöres Sándor antológiája Bata Imre és Kovács Sándor Iván közreműködésével: Három veréb hat szemmel. A költő Weöres életre keltett egyetlen költő-figurát, aki létező valóság lett Psyché jóvoltából - és szövődött tovább az újkori mítosz Bódi Gábor filmes fantáziájában, Cserháti Imre testének felhasználásával. De ezt a sikert kamatoztatni lehetett: az egész régebbi magyar lírából olyan válogatás jött össze, amit füoszok gyűjtöttek, és egy nagy költő ihletett ítéletalkotása teremtett új életre.
