Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Hafenscher Károly: Protestantizmus?
HAFENSCHER KÁROLY: Protestantizmus? 21 ír:„Az evangélikus kereszténység valóban hozzátartozik saját történelmi létezésünkhöz, nem térhetünk ki előle, puszta létezésével kérdést intéz hozzánk.” - ,A 16. századi reformáció kereszténysége és a belőle származó valódi kereszténység valódi egzisztenciális kihívást jelent számunkra.” Ugyanezt el lehet mondani fordítva is, protestáns oldalról a mai katolicizmussal szembesülve. Mit jelent ma protestánsnak lenni? Magam számára is jelentős kérdés ez, mint ahogyan minden gondolkodó protestáns ember számára az. Hogy mit jelent evangélikusnak lenni, könnyebben meg tudom határozni, mint a protestáns voltomat. A válasz nemcsak elvileg, elméletüeg, de egzisztenciálisan is érdekel. Megkérdőjelezhető természetesen, hogy akár a római katolicizmus, akár a protestantizmus önmagában lehet-e teljes kereszténység. Egyik a másikat szükségszerűen tagadja, megsemmisíti, vagy kiegészíti? Önmagában minden részegyház csonka, torzó, egyoldalú. Csak komplementárisán nézve egész a kettő. Ugyanannak az éremnek két oldala. Wilhelm Stahlin írta: ,A római katolikus egyház katolicitása hátráltatja a katolicizmust, és azonnal hozzáfűzöm: ugyanúgy, mint a protestantizmus tagadja az egyház katolicitását.” Meggondolkoztató, hogy nem teológusok nálunk a protestantizmus kifejezést érteni látszanak, magától értetődő módon használják, alkalmazzák, amint erre utaltam. Kérdésem: vajon, ha definiálni kellene, vagyis tudatosítani a protestáns életérzést, milyen meghatározás születnék? Nem térhetnek ki előle. Ezzel segítenek nekünk, de segítenek önmaguknak is. Külön színt ad a kérdésnek, hogy Magyarországon vetjük fel. Kik számítanak protestánsnak? Kik vállalják ezt a kategóriát? Evidens-e, hogy nálunk anélkül, hogy az Ökumenikus Tanács tagjai lennének az unitáriusok protestánsnak számítanak? Ez olyan kérdés, mint például az anglikánoknál a high church irányzat nem akar protestáns lenni. Minden kis egyház a szabadegyházi kategóriában vállalja-e a protestáns jelzőt? Fel kellene ezt mérni. Olyan kérdés ez, mint az Egyesült Államokban a 250 nem rk. felekezet egyszerűen nem protestáns? Vagy a skandináv egyházakban, jelesül a svédeknél a protestáns szó nem is ismeretes. Vagy protestáns-e a Délindiai Egyesült Egyház minden tagegyháza (CSI)? Mitől és miért protestáns minden neves teológusunk a 20. században? Adolf Har- nack a századforduló szellemóriása a Humboldt egyetemen, vagy Karl Barth Basel- ben, Bultmann, Tillich, Bonhoeffer, Thilicke, vagy éppen az úgynevezett konfessionalisták protestánsok-e: Sasse, Eiert, Althaus, Nygren, Aulén, Berkhoff stb.? Mitől és miért protestáns sok költő, író, politikus nálunk? Kossuth, Petőfi, Ady, Németh László, Weöres Sándor, vagy a németeknél: Goethe, Lessing, Herder, vagy Planck, Weizsäcker, Heisenberg stb.? Hogyan látnak minket kívülállók? Mi a protestáns jelleg rajtunk? Kereszténységen belül: ortodoxok, rómaiak. Vallásokon belül: zsidók, mohamedánok, hinduk, buddhisták... miben érzékelik protestáns voltunkat? És mit mondanak filozófusok: marxisták, egzisztencialisták? Mit mondunk önmagunkról? végignéztem néhány dogmatikát, egyáltalán nincs egyetértés. W. v. Loewenich, Trillhaas, Tillich stb. véleménye nagyban különbözik, de evangélikus hitvallásosokat éppenúgy, említhetnénk, mint kyperiánusokat (szigorú holland reformátusok), és magyarokat is: a kyperiánus Sebestyén Ernő a pesti református teológiai fakultáson, az ökumenikus gondolkozású, hozzánk hitben közelálló református Victor János, a hitvallásos evangélikus néhai Prőhle Károly stb.
