Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Ferdinánd István: A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban
16 FERDINÁND ISTVÁN: A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban meg magát a farizeusoknak, csak a tanítványoknak, a hinni akaró, de nem tudó Tamásnak is. Jó, ha mindezt figyelembe véve, meggondoljuk, hogy Isten igéjével a lelkész nem szólhat temetési szolgálata alkalmával a halotthoz, aki azt már nem hallja, hanem az ott lévő gyászolókhoz, a gyülekezethez. A temetésen gyakran szót kémek „vüági szónokok” is, a halott barátai, munkatársai nevében. Szinte valamennyi esetben ők a halotthoz beszélnek, van úgy, hogy megszólítják, néha még magázzák is, polgári hivatala vagy rangja szerinti megszólítással. Ők ezt megtehetik, hogy a halotthoz szólván, az élők értsenek belőle, de az egyház embere Isten igéjével nem szólhat a halotthoz, az ájultakhoz, a részegekhez, a kábítószerrel narkózisban lévőkhöz sem. Továbbá Isten igéje nem szól a közületekhez, szervezetekhez, hanem mindig személyekhez, akik azt hittel megragadhatják. Isten igéje nem ex opere operato, azaz mágikus módon hat, mint ige a benne levő értelembe belealázkodó Szentlélek által. A hívő ember, az emberi személy Istennek nem automatája, hanem gyermeke. Mikor erősen hangsúlyozzuk, hogy Isten igéje értelmes emberi szó bizonyságtételében szól hozzánk személy szerint, ugyanakkor meg vagyunk arról győződve, hogy Isten igéjéről bizonyságot tevő értelmes beszédünkben az értelem nem Isten fölébe kerekedni akaró, kérkedő, gőgös emberi értelem immár, mely mágikus módon a magunk logikájának erejével tudná vagy igyekezne Istent kényszeríteni, illetve őt a maga ígéreteivel megkötözni. Pl. Isten megbüntethet minket külső csapásokkal is, de azt nem lehet mondani, hogy minden minket ért külső csapás büntetése Istennek. A negyedik parancsolat teljes kifejezése szerint így szól: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy jó legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön.” De megfordítva nem áll, hogy akinek jó a dolga és hosszú élete van e földön, az tisztelte apját és anyját. Egzakt logikánk szerint ha A egyenlő B-vel, akkor B is egyenlő A-val. Erkölcsi és vallási bizonyságtételekben felette állunk ennek a földhöz ragadt, alacsonyabb rendű értelemnek. Az egyház tanító szolgálata nélkül, magukra hagyatva hívek gyakran esnek áldozatul a mágikus gondolkodás lappangó kísértéseinek. Például lelkipásztori szolgálatom során találkoztam olyan buzgó hittestvérrel, aki így szólt: Isten mindenható, ezért ő meg tud gyógyítani engem, tüdőbeteget, orvos és gyógyszer nélkül is, ezért nem gyógyíttatom magam. Hogy Isten mindenható és meg tud gyógyítani így is -, ez egyfelől igaz, de én nem írhatom elő neki, hogy csak Uyen formában fogadom el tőle a gyógyítást, én nem szabhatom ezt meg neki, mert az orvos és orvosság által is tőle kapom a segítséget, s neki tartozom hálával érte. Az illetőben megrögződött már ez a kegyes tévhit, s belehalt betegségébe idejekorán. Maga is azt hitte, mások úgy vélték, hogy példamutató, nagy hite volt, holott a mágia kifinomult kísértésének esett áldozatul, megtévedt következtetésének levonásával. A mágia kifinomult formáinak észrevevésére, felismerésére és idejében való leküzdésére nem elég a kegyesség s a jó igyekezet, hallgatnunk kell egyházunk tanítására, hitvallásaira, igénybevéve az egyház lelkipásztori szolgálatát. 3 A szentségek kiszolgáltatása szintén rejthet a gyakorlatban mágikus vonatkozásokat. A gyermekkeresztséget szokta érni az a vád, hogy voltaképpen mágikus szertartás, mert nincs meg benne a szentséget befogadó hit, ami a felnőtt keresztény keresztelésekor megvan, de a csecsemőnél még hiányzik. Alaptalan ez a vád, hiszen a szentség Isten cselekvése általunk: ige tárgyi formában, amelynek nem feltétele az ember magatartása, amelynek nincs emberi feltétele. Ugyanúgy az úrvacsora is Isten cselekvése, és az is Krisztus testét és vérét veszi magához, aki azt méltatlanul, bűnbánat és hit nélkül veszi magához. Egyházunk állhatatosan kitart a szentségek objektivitása mel
