Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Ferdinánd István: A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban
FERDINAND ISTVÁN A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban A mágia az embernek az az örök törekvése, hogy az ember- és világfeletti (transzcendens) hatalomnak fölébekerekedve, azt a maga erejével lebirkózni igyekezzék. A vallás viszont ennek éppen az ellenkezője: az embernek szabad meghódolása ama felső hatalom előtt, önmagának önként való odaadása annak szolgálatára. A babona szintén ama felső hatalom és az ember közötti viszony sajátos alakulása: lényege szerint ugyanaz, mint a mágia, de míg a mágia cselekmény, gyakorlat, kísérlet, addig a babona a mágia alján meghúzódó felfogás, nézet, világmagyarázat. A határvonal a kettő között elmosódik: a mágia mindenkor babonából sarjad ki, a babona pedig mint nézet, mint magyarázat, gyakorta már-már tevékenységbe megy át. Mindkettő át meg átszövi a primitív ember egész életét, de téves volna azt hinni, hogy a felvilágosult, modern ember már teljesen megszabadult tőlük. Alig felismerhető módon, kifinomult formákban belopózik a kultúrember vüágába is, sőt még manapság is megjelenhetik. Beférkőzhetik az egyházi gyakorlatba: a Biblia használatának, a szentségek kiszolgáltatásának gyakorlatába éppúgy, mint az igehirdetésbe, sőt a teológiai gondolkodásba. Érdekes lenne felderíteni, hogy a mágia miképpen nyomulhat be a kultúra legfelsőbb szféráiba; erre vonatkozóan - csupán jelzésszerűen - két példát említek. Az egyik a múlt század második felében dívó s nagyon elterjedt ún. monizmus szellemi áramlata, mely a maga természetfilozófiáját, valójában természet-metafizikáját tudományként próbálja kijátszani, egynek véve a természeti törvényt magával a természettel. Ennek az áramlatnak képviselői: Haeckel, Büchner, Vogt, Moleschot, Czolbe stb. elbizakodottságukban maguk nem vették észre, amit O. Spengler így álla pított meg róluk: „Kijelenthetjük, hogy az a népszerű hiedelem, melyet pl. Haeckel az atom, az energia, az anyag nevével kapcsol össze, a Neander-völgyi ember fetisizmu- sától lényegileg nem különbözött.” Ismeretes, hogy Adynak mindegyik verscíme (beleszámítva a névelőt is) kivétel nélkül három szóból áll. Ehhez a költő nagyon ragaszkodott. Hogy milyen nagy szerepe van a mágiában a hármas számnak s milyen jelentősége a számmisztikában, az köztudomású. 1 Egyházunk - más egyházakkal együtt sokat tett és tesz ma is azért, hogy híveink saját anyanyelvükön az eredeti szöveghez minél hűbb fordításban olvashassák a Bibliát. Ezért bibliaolvasó vezérfonalat, útmutatót is ad számukra. Igen elterjedt a Hermhuti Testvérközösség bibliai vezérfonala a Biblia naponkénti olvasásához (Lo-
