Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Rédey Pál: Alsószeliben jártam
66 RÉDEY PÁL: ALSÓSZELIBEN JÁRTAM Viszont az állam hivatalos nyelvét beszélő szlovákok közül is sokan tudnak magyarul. Hiszen többségük Magyarországról települt át. A „kétnyelvűség” nagyban elősegítette a „közmegegyezést”. S akik nem beszélték tökéletesen a magyar nyelvet, azok is számos magyar kifejezést használnak s amolyan „kevert” nyelven fejezik ki magukat: „Pedig hát videla som ho” (pedig hát láttam őt), „idem na padlás” (felmegyek a padlásra), „pán mérnök” (mérnök úr), „to ti bol dobry mulatság” (ez jó mulatság volt). Szókincsükben szereplő magyar szavakat magukkal hozták. Tótkomlóson, Békéscsabán még ma is így beszél az idősebb szlovák nemzetiség. Mi lehet tehát az oka annak, hogy Alsószeli „elmagyarosodik”. Pontosabban: „visszamagyarosodik”. Egy nemzedékváltás alatt szlovák településsé kellett volna válnia a benesi politika szerint. De másként lett. „A magyarok vitálisak” — mondta Regitko. Azonban túlságosan leegyszerűsítenénk a kérdést, ha csak „vitalitásról” szólnánk. Az állami politikában történt változás döntötte el a kérdést. A tolerán- sabb nemzetiségi politika új élet- és munkakedvvel töltötte el Alsószeli magyar lakóit. Eközben Szlovákiát sem kerülte el az elköltözés járványa. Az áramlás iránya, mint mindenütt a világon, a városok, az ipari gócok lettek. Elsősorban a betelepített szlovák ifjúság indult jobb lehetőségek reményében a városok felé. A magyar fiatalságnak helyben maradásában közrejátszott nyelvi nehézség, etnikumából fakadó gátlás. így jól járt a termelőszövetkezet: e magyarok alkotják a szövetkezet derékhadát. A község 1959-es 2647 fős lélekszáma lecsökkent 2003-ra, és ez nemzetiségi arányban idézett elő változást. 1959-ben 65% volt magyar, 1981-ben viszont 76%. S ez az arány egyre növekszik. Gazdasági téren is nagyot lépett előre a község. Aszfaltozottak az utcái, még a bekötőutak is. Betonjárda, jó vásárlási lehetőség az „áruházban”, mozi, kultúrház, könyvtár, sportegylet, vendéglők, öregotthon teszik kényelmessé az életet. A kulturális, kommunális ellátottság jónak mondható, kivéve a vezetékes víz hiányát; a termelőszövetkezet, a szolgáltatás munka- és kereseti lehetőségeket biztosít számukra. Több mint 30 értelmiségi van a faluban, köztük orvos. Nem közömbös az sem, hogy a nőket foglalkoztatni tudják kereskedelemben, óvodában, szociális otthonban stb. Alsószeli virágzó község annak ellenére, hogy apad lakossága. Szemben a háború előtti állapotokkal, nagy fejlődést mutat. 640 háza között sok a felújított, az új házak pedig mind összkomfortosak. A község fiatal tanácselnöke képzett, tevékeny vezető. Néhány órás beszélgetésem eredményeként azt szúrtam le, hogy legfőbb erénye az emberszeretete. Büszke a szociális otthonra, amelynek megszervezésében élen járt: „Ez az első ilyen típusú intézmény Szlovákiában. 12 bennlakó idősünk van, a klubhelyiségbe napközben minden idős bejöhet. Ezen felül fürdője és mosodája van az otthonnak, és étkeztetést biztosít mindazoknak az időseknek, akik igénylik. 7—8 fő látja el a gondozást, 55 személy veszi igénybe az otthon szolgálatait.” Ez valóban kitűnő kezdeményezés! Regitko lelkész viszont arról panaszkodott, hogy a szlovákiai evangélikus egyháznak nincs szociális diakóniai intézménye. Tény, hogy egy falu tartóképességéhez elengedhetetlenül szükséges az öregekről való gondoskodás. A tanácselnök ebben messze előretekintett! Felsőszelivel változatlanul fennáll a kapcsolat. Ugyanis az összevont termelőszövetkezet központja Felsőszelin van. Alsószeliből 500 tag érdekelt a szövetkezetben. Az emlékezések szerint a két község lakossága még az
