Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 1. szám - Gadó Pál: Fogyatékos embertársainkért

\ gyár Értelmező Kéziszótár). A társadalombiztosítási jogban pedig ez a fo­galom a munkavégző képesség legalább 67%-os csökkenéséhez kapcsolódik, de lényegében azt jelenti, hogy az ilyen személy fizikai vagy szellemi ké­pességeinek veleszületett, illetve szerzett fogyatékossága következtében részlegesen vagy teljesen képtelen a maga számára önállóan biztosítani az alapvető egyéni, társadalmi életszükségletek kielégítését. A következőkben ezekre a rokkantakra, a velük kapcsolatos felelőssé­günkre szeretném irányítani a figyelmet. A fenti meghatározás mindnyá­junkat érint, mert az épeket és a rokkantakat viszonylatba állítja. Az a körülmény, hogy valaki nem tudja kielégíteni a szükségleteit, há­rom szint egymásra hatásának az eredője: a) Elsődleges jelentőségű a sérülés, amely lehet például testi, érzékszervi, idegrendszeri. Összefüggésünkben a maradandó károsodásról van szó, ame­lyet az orvostudomány jelenlegi fejlettségi fokán gyógyítani, csökkenteni már nem lehet, tehát az érintett egyén számára nincs más lehetőség, mint állapotának elfogadása. b) Ennek következménye a képesség(ek) módosulása, a mozgási, látási, hallási vagy értelmi képesség fogyatékossága. A rehabilitációs tevékenység­nek az a célja, hogy a rokkant személy öntudatának, akaraterejének alakí­tásával, segédeszközök nyújtásával és megfelelő körülmények biztosításá­val kompenzálja ezeket a fogyatékosságokat, és így lehetővé tegye a nor­mális életvitel lehető legnagyobb mértékű megközelítését. c) Korlátozottság, hátrányos helyzet kialakulhat, ha a család, a tágabb környezet, az egész társadalom közömbös a fogyatékos ember gondjai iránt, nem méri fel a teendőket, nem állít munkába megfelelő szakembereket, nem működtet rehabilitációs szervezeteket, nem fordít anyagi erőket azok­nak az akadályoknak a lebontására, „hidaknak” felépítésére, amelyek a fo­gyatékos ember beilleszkedését az épek közé elősegíthetnék. E három szint kölcsönhatását megvilágíthatnánk az erősen nagyothalló ember példájával. Hallószervének sérülése maradandó, de ha partnere ta­goltan beszél, képes szájról leolvasni, hallókészülékkel pedig követni tudja a többiek mondanivalóját, a feliratos tv-adás teljes informáltságot nyújthat számára, és a kommunikációs képessége végeredményben közelíti az átla­gost. Ma azonban egy nagy templomban vagy előadóteremben nincs számára hangosítási szolgáltatás, nem érti az igehirdetést vagy az előadást, és azt kell mondanunk, hogy nem csupán hallóképességének fogyatékossága, ha­nem a közösség gondoskodásának hiánya eredményezi hátrányos helyzetét. A rokkantak helyzetének javítása, hátrányaik csökkentése tehát közös­ségi, társadalmi feladat, mindannyiunk dolga. » Vallomás Hadd álljon itt néhány szó a magam elkötelezettségéről. 1980 ősze óta kap­csolatban állok a mozgássérültek társadalmi mozgalmával, önkéntes mun­kásként belekapcsolódtam egyesületi tevékenységükbe, a jogaik érvényesí­téséért, elismertetéséért folytatott küzdelembe. Életem hasznát keresve arra a felismerésre jutottam, hogy a mostani szakaszban ez Istentől kapott leg­fontosabb feladatom; erre a szolgálatra készített fel gyermekkori villamos­balesetem, amelynek során elvesztettem jobb lábam, Isten szeretetértek megismerése a Jézus Krisztusban, nyelvtanulásom, kutatói, vezetői tapasz­54 GADÓ PÁL: FOGYATÉKOS EMBERTÁRSAINKÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom