Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Hozzászólás az evangélikus gimnázium ügyéhez (Dóka Zoltán)
82 DÓKA ZOLTÁN: AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM ÜGYE nek a kiválasztását is. Döntő lesz, hogy ők ketten mennyire tudnak egymással és a tanári karral együttműködni az evangélium szellemében. 4. Végül a legfontosabbat említem: evangélikus gimnázium kiformálására kell törekedni, amely nemcsak nevében, hanem egész nevelési, oktatási koncepciójában, szellemi atmoszférájában is evangélikus. Nyilvánvaló, hogy nem az oktatási anyag, hanem az elvi nézőpont, nem a pedagógiai módszerek és eszközök, hanem a teológiai-antropológiai alapállás teheti igazán evangélikussá az oktató-nevelő munkát. Ez pedig megköveteli, hogy az evangélikus gimnáziumban tudatosan evangélikus tanárok tanítsanak és hogy a tanulók evangélikusok legyenek. Ettől eltérni egy elvtelen nyitottság ürügyén, csak ártana és akadályozná az iskola mind egyházi, mind társadalmi hasznosságát. Itt minden kivétel gyengítené a szabályt. Abszurdnak tartom evangélikus gimnáziumban a fakultatív hitoktatást vagy ateista tanárok működését. Mindkettő természetes jog az állami iskolákban. De az evangélikus gimnázium speciális műhely, ahol éppen az evangélium fényében kell láttatni a valóságot és éppen ettől evangélikus. Ez csak akkor lenne antihumánus szellemi kényszer, ha kötelező volna ide beiratkozni, vagy itt tanítani. De aki a zeneiskolában éppen zenét nem akar tanulni vagy tanítani, az elvétette az iskolát. Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire égető feladata egész egyházunknak, hogy életében, igehirdetésében és teológiai gondolkodásában visszanyerje egyedülálló, központi helyét az evangélium. Egyre erősödő világjelenség a teológia területén a szociáletika középpontba kerülése. Ennek legfőbb veszélye abban van, hogy eszközi szintre degradálja az evangéliumot s ezzel magát Istent is. Fel kell újra ismernünk, hogy nem abból élünk, amit mi produkálunk, hanem egyedül abból, amit a teremtő és megváltó Isten cselekszik értünk és velünk. Ő maga, a Krisztusban kegyelmesen hozzánk forduló Isten az evangélium. Minél inkább Őreá figyelünk, tetteit kutatjuk és hirdetjük, önmagunk helyett Öt dicsőítjük, annál inkább nyerünk Tőle világosságot és erőt, hogy földi életünk dolgaiban a helyes cselekvés útjait megtaláljuk és azokon járni is tudjunk. Az új gimnázium nem evangélium, ahogy maga az egyház sem az. De lehet Isten evangéliumának eszköze, műhelye, ha Neki úgy tetszik. Nem rajtunk, egyedül őrajta múlik, hogy lesz-e „evangélikus” gimnáziumunk. Fáradozásaink közepette egy pillanatra sem szabadna elfelejtenünk, hogy „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Rm 9,16). 1988. augusztus 8. Dóka Zoltán
