Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Székács József (1858): Bajza József felett
SZÉKÁCS JÓZSEF: BAJZA JÓZSEF FELETT 79 összeroskadott. Nekünk nem jutott egyéb, mint helyette végig gondolni azon gondolatot, melylyel Pálnál találkozánk, hogy boldog az, ki pályáját nemesen küzdve, hitét megtartva futja meg. Ö ezt végig nem gondolhatá, mert az enyészet angyala lelki épségétől is megfosztá, mintha sajnálta volna a halál e nemes életen Isten végzetét egyszerre végrehajtani, lassan, többször érintve, fdkonként oltotta ki azt. De a halálnak kímélete gyötrelmünkké vált nekünk és gyötrelmévé családjának. Az enyészettől érintett Bajza nem volt többé a régi. Élő halott, ingadozó árnyék, a könyörület képmása gyanánt járdáit ő közöttünk, könnyeket fakasztva barátai s tisztelői szeméből. Csak egy volt, mi e gyötrelmet enyhítheté, t. i. az, hogy a gyötrelmet ő maga nem érezé. Úgy látszik, hogy nem érezé, noha beteg lelket is megérteni nehéz. Úgy járt el szokott helyeire, mint előbb, úgy írt és olvasott, mint előbb, úgy látogatá barátait, mint előbb, csakhogy beteg vidámsága sajnálattal találkozott mindenütt. Néha mégis úgy látszott, mintha gyötrelmét érzené. Kitörő szenvedély lepte néha meg, de leánya lecsillapította ezt, s ő kibékült a szeretet karjain. Néha mély bánat fogta el, mintha maga és családja elha- gyatottságát érezné s ilyenkor a szabadba űzte fájdalma, vagy a baráti karok közé, hol a zokogás szivetrendítően tört ki néha belőle. Mi megsirattuk őt életében. És még egy magasztos tanulságot hagyott nekünk: Ö még beteg lelke lázas rohamaiban sem adta legkisebb jelét, hogy meggyőződését, hitét feláldozni és cserébe adni hajlandó volna. [...] Most midőn a halál angyala kioltá életének sokáig lappangó tüzét, nem könnyért esedezem tőletek, hanem háláért a kegyelmes égnek, mely magához vette őt és véget vetett szenvedésének. Hálát adunk: a) az erőért, mellyel pályáját nemesen küzdve, hitét megtartva futhatta meg; b) az áldásokért, melyeket általa közhasznú pályáján irodalmunk, nemzetünk, társainkra árasztott; c) a példáért, melyet ritka becsületessége, töretlen jelleme, nemes erényeiben élénkbe állított, hogy járjunk s lelkesüljünk nyomdokában; d) azon csudálatos örömpercekért, mellyekkel megköny- nyité a még Ínséges éveinek nyomasztó terheit, e) és a családi, baráti hűségért és könyörületért, melyet a szerető szívek juttatónak a szegény, a beteg, a félig holt s még ekkor is kedves Bajzának, f) főleg pedig haláláért, mellyel kiszabadítá őt az Ínség völgyéből, hol a könyörület tárgya volt. Hálánkhoz csatoljuk az mi bizalmunkat, hogy Isten eltette számára a koronát, mellyel az igazakat jutalmazza, s hogy midőn magához hívja közülünk a dicsőket, helyüket gazdagon kipótolja itt alant. Óh kegyelem Atyja, Istenünk! Tessék Neked a mi hálánk és add hogy benned vetett bizodalmunk ne legyen hiába. Hallgass meg minket Szent Fiad nevében. Ámen. Közli Fabiny Tibor
