Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Dóka Zoltán: Mítosz és racionalitás
DÓKA ZOLTÁN <r Mítosz és racionalitás „Az alapkérdések mindig visszatérnek és nem engedik, hogy megelégedjünk régi válaszokkal.’' Diákkorom e távlatokat nyitó mondata, amelyet Karner Károly professzortól hallottam, újra és újra eszembe jutott, miközben kíváncsian figyeltem a VI. Európai Teológus Kongresszus előadásait. 18 ország mintegy 400 teológusa volt hivatalos a kongresszusra, amelyet 1987. szept. 21—25-ig Bécsben rendezett a bécsi egyetem Evangélikus Teológiai Fakultása és a Tudományos Teológiai Társaság. Egy év távlatából is úgy tűnik, hogy akik ott lehettünk, teológiatörténeti esemény tanúi voltunk. Fél évszázaddal Bultmann híres és sokat vitatott „mitológiátlanítási” programja után szinte a mítosz rehabilitációja történt Bécsben. A kitűnő témaválasztás gazdag, sokrétű gondolati anyagot eredményezett. Ebből szeretnék a következőkben néhány érdekes megállapítást felvillantani. A kongresszus alaphangját — a mítosz alapvetően pozitív értékelését — Kurt Hübner rk. filozófus, mítoszkutató adta meg: „ ... a mítosz nem fantáziadús mesék, naiv természetmagyarázatok vagy irracionális valóságelképzelések laza láncolata, hanem a tapasztalás egy rendszere, amely alapvetően különbözik a tudomány — minket ma messzemenően irányító — rendszerétől”. Más szóval: a mítosz nem primitív előfoka a racionális tudományos ismereteknek, amelyek azt meghaladottá teszik, hanem a valóság megismerésének egy másik, egyenrangú és nélkülözhetetlen útja. Olyan szimbólum- rendszer, amely nem nélkülözi ugyan a racionalitást, de úgy közelíti meg a valóságot, hogy az elbeszélés vagy megjelenítés — ahogy minden szimbólum — túlutal önmagán a valóság végső transzcendens összefüggésére. A mítosz legfőbb jellemzője tehát az, hogy az immanens tapasztalati világot transzcendens öszefüggésbe állítja, az „istenek” felől közelíti meg és írja le, éspedig immanens, de transzcendált, szimbolizált képekkel. Ezzel eleve kizárja a természettudományos világszemléletnek azt a feltételezését, hogy a tapasztalati világ értelme és magyarázata immanens úton elérhető. Ilyen értelemben a mítosz nélkülözhetetlen kifejezőeszköze minden vallásos jelenségnek és mondanivalónak, így az Ó- és Újszövetség üzenetének is. A kongresszus folyamán többször is vita tárgya lett Bultmann szerepe a mítosz leértékelésében. Hübner szerint Bultmann még nem ismerte sem a modern mítoszkutatás, sem a modern tudományelmélet eredményeit. Amikor ő megpróbálta a XX. század tudományos feltételei között élő emberhez közelhozni az Újszövetség mitikus üzenetét, nemcsak a mítosz fogalma volt tisztázatlan, hanem egyidejűleg egy naiv elképzelés uralkodott a tudomány
