Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - László Emőke: A besztercebányai evangélikus templom keresztelőterítője

LÁSZLÓ EMŐKE: A BESZTERCEBÁNYAI KERESZTELŐTERlTŐ 35 Keresztelőterítő a besztercebányai vártemplomból, 1634 — a szálhúzásos és recemunkák kivételével — nem használták a Nyugat- Európában már közkézen forgó mintakönyveket. Az egyéni tervezésű raj­zolt vagy hímzett mintákat — ahogy a régi levelezésekben olvasható —, gyakran kérték kölcsön egymástól, s így egy-egy kedveltebb minta a csa­ládi, baráti kapcsolatok és a különböző helyeken alkalmazásban levő hím­zőasszonyok révén az ország legkülönbözőbb részein fellelhető. A török hó­doltság következtében érvényesülő keleti hatás a motívumokon, azok színe­zésén, elrendezésén és az öltéstechnikákon egyaránt érezhető. Bár Radics Jenő már fölfigyelt a keresztelőterítő hímzésének különleges voltára, a térí­tőt a magyar hímzések közé sorolta. Ha azonban származási helyét ponto­sabban akarjuk meghatározni, több szempontot is figyelembe kell vennünk, így a növényi ornamentika jellegzetességeit, az adományozó kilétét, a ha­sonló stílusú hímzéseket és nem utolsósorban a figurális ábrázolások erede­tét egyaránt vizsgálat alá kell vonni. A virágbokrok rajza, a színek közül a karminvörös selyemfonal alkalmazása, a mintázatlan laposöltéses hímzés- technika a német nyelvterületek hímzéseivel való rokonságra utal. Az ado­mányozó családról Katona Imre, a terítő első publikálója megállapította,

Next

/
Oldalképek
Tartalom