Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Imrényi Tibor: Ikontisztelet az ortodox lelkiségben
IMRÉNYI TIBOR: AZ IKON TISZTELET . . . 23 meghajtják magukat. Meglepőnek tűnhet a kívülálló számára az a még hang- súlyozottabb tisztelet, ahogy papok és hívők a püspököt köszöntik: földig való meghajlással és kézcsókkal. De mindnyájan tisztában vannak azzal, hogy ez a megkülönböztetett figyelem nem kizárólag az ő személyének szól, hanem Annak, akit „kép-visel”, Jézus Krisztusnak. Antióchiai Szent Ignác írja a Magnésziaiákhoz szóló levelében, hogy ne éljenek vissza püspökük fiatal korával, hanem „adjanak meg neki minden tiszteletet arra a hatalomra való tekintettel, amit Isten ruházott rá”. Jézus Krisztus „mindnyájunknak püspöke”, ezért „képmutatás nélkül illő engedelmeskedni Annak tiszteletére, aki szeretett minket” (III. 1,2). Végül, de nem utolsósorban, az Egyház is ikon, mégpedig a Szentháromság ikonja. A földi Egyház életének a mércéje mindig az a jeruzsálemi őskeresztény közösség, amelynek egy volt a tanítása, a kenyértörése, az imája, a szíve, sőt a vagyona is (ApCsel 2, 42—47). Olyan közösség volt ez, amely méltó ikonja volt a Szentháromság Személyeit tökéletesen összefűző szeretet- közösségnek. Erre utal a 34. apostoli kánon is, amely az egész Egyház felépítését kifejezetten a Szentháromsághoz hasonlítja: „Minden nemzet püspökei el kell hogy ismerjék maguk között az elsőt és azt fejüknek kell tekinteniük; semmi fontosabb (dolgot) se tegyenek az ő véleménye nélkül; csak azt tegye mindegyikük, amit saját egyházmegyéje megkövetel és az ahhoz tartozó vidékek. De amaz se tegyen semmit a többiek tudta nélkül. így lesz ugyanis egyetértés és így dicsőíttetik majd az Isten az Ür által a Szent Lélekben: az Atya és a Fiú és a Szent Lélek.” Helyi Egyház-egyetemes Egyház kapcsolata, azaz az Egyház katolicitásának a fogalma csak a Szentháromság Személyi és Háromságos istenségének a fényében válik érthetővé, amely egyszerre igaz. Az ikonográfiának ez a vetülete pedig már ökumenikus küldetést is magában rejt: olyan egyházmodellt kínál, amelyben egység és sokféleség, a gyakran egymás ellenében kisarkított két pólus tökéletes és szabad, isteni harmóniában oldódik föl. IRODALOM Apostoli atyák. (Ókeresztény írók III., szerk. Vanyó László.) Budapest, 1980. Bulgakov, S.: Provoslavie. Paris, é. n. Early Christian Writings. The Apostolic Fathers. Aylesbury, 1968. Euszebiosz egyháztörténete. (Ókeresztény írók IV., szerk. Vanyó László,) Budapest, 1983. John, St. of Damascus: On the divine images. New York, 1980. Kánonok könyve. (Ford. és komm. Berki Feriz.) Budapest, 1946. Kartasev, A. V.: Vselenskie Sobory. Paris, 1963. Nastol’naja kniga svjascennosluziteija. Tom 4. Moskva, 1983. Nastol'naja kniga svjascennosluziteija. Tom 5. Moskva, 1986. Ouspensky, L.: Théologie de l’icöne dans l’Église Orthodoxe. Paris, 1982. Posnov, M. E.: Istorija Hristianskoj Cerkvi. Brjussel’, 1964.
