Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Schulek Tibor: A magyar evangélikus ébredés kezdeteiről
SCHULEK TIBOR: A MAGYAR EVANGÉLIKUS ÉBREDÉS... 11 pontot. Az SDG volt fő oka annak, hogy miért nem tudott igazi életre kelni a MEKDSz református osztálya, pedig Muraközy Gyula volt az elnöke. Az SDG hamarosan politikai útra tért (Szárszó, 1943). Ezen a „történelmi kálvinizmuson” kívül volt még egy debrceni fajta kálvinizmus, amelynek típusa Baltazár Dezső püspök volt. (Az a Baltazár Dezső, akinek evangélikus apja volt és mint gyógyszerész került valamelyik hajdú városba, és aki soha át nem tért reformátusra.) Öblös hangú, uralomra törő, szabadkőműves hatás alatt álló vallásosság volt ez. Ezekkel szemben mi, akik igyekeztünk a reformátori, lutheri keresztyénséget képviselni, idegennek éreztük magunkat. Az Evangélikus Osztály sok mindennek kristályosodási pontja lett. Mády Zoltán rendkívül komplex élete megérdemelne egy monográfiát, a halkszavú másik, a Baráti Mozgalom összeterelője, Gáncs Aladár is. A Baráti Mozgalom kötetlen szövetkezése volt lehetőleg mindenkinek, aki az egyház lelki megújulását szívén viselte. Tényleg érdekes lenne számba venni az alakulást, amely végül is látható ébredésbe csúcsosodott. Gáncs Aladár székesfehérvári lelkész korában érdekes kapcsolatban állt a nagy katolikus püspökkel, Prohászka Ottokárral. (Az egyszer látogatóban őnála igen dugdosta a lábát a reverendája alá; kiderült, hogy harisnyában volt, a cipőjét útközben odaadta egy szegény embernek.) Gáncs Aladár kapcsolatot keresett mindazokkal az evangélikusokkal, akik a különböző belmissziói vagy kegyességi mozgalmakban tevékenykedtek: a Bethániában, C. E-ben, a Kér. Ifjúsági Egyesületben, a Pro Christo-ban, és akik a finn ébredési mozgalmak hatása alatt állottak. Végül is sikerült neki az egész sokszínű társaságot együvé terelni a Baráti Mozgalomba, amely az evangelizációt nagyon magasra vitte, és egy határozott ébredésre vezetett az egyházunkban. Ennek a nagy ébresztője elsősorban Túróczy Zoltán volt. Nagy jelentősége volt Kapi Béla püspök belmissziói munkaprogramjának is, amely sok segítséget nyújtott az elszigeteltségben élő vidéki papok és tanítók számára a belmissziói tevékenységük végzésében. Az egyházi megújhodás jelentős tényezője volt a Karner Károly által Sopronban szerkesztett, 1934-ben indult Keresztyén Igazság című havi folyóirat is. Ennek budapesti szerkesztőségét négyen alkottuk: Mády Zoltán, Sólyom Jenő, Urbán Ernő meg én. Lelkesen dolgoztunk nagy egyetértésben Karner professzorral. Budapest, 1988. június 17. Utószó Látszólag hirtelen szakad meg a harmincas évek második feléig kért emlékezés. De a kezdet körülbelül itt zárul le. A folytatásról további visszaemlékezések következnek. Jelképes is ez a „befejezetlenség”. Az egyháztörténetben sehol nem lehet pontot tenni, mert a meg nem szűnő folyamatokat legfeljebb vesszővel lehet elválasztani. Gáncs Aladár koporsója mellett, 1935. december 13-án Túróczy Zoltán igehirdetése utáni imádságában ezek a prófétai mondatok hangzottak el: „Urunk! Könyörgünk Hozzád, vedd kegyelmedbe az ügyet, amelyért feláldozta életét. Ne engedd megszégyenülni reménységét, mellyel lehunyta szemét, hogy a magyar evangélikus egyházi ébredés napja már felkelőben van.-' Hogy ez bekövetkezett, arról az élők közül sokan tudunk tanúságot tenni. (Veöreös Imre.)
