Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Walter Lüthi: A Feltámadott megjelenik a tizenegy apostolnak
WALTER LÜTHI A Feltámadott megjelenik a tizenegy tanítványnak Amikor beesteledett, azon a napon, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Es miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét azt mondta nekik: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentleiket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” (János 20,19—23) „Békesség néktek!” Itt most mindenekelőtt az a fontos, hogy pontosan megfigyeljük azt a helyet, ahonnan ez a köszöntés azon a húsvéti napon kétszer, majd nyolc nappal húsvét után harmadszor is elhangzik. Tudniillik az örökkévalóságból jön a hang, a sír túlsó oldaláról. Olyan valaki szólal meg, akinek a nevét az emberek már beírták a halotti anyakönyvbe, és íme, a halottak közül feltámadott. Az a férfiú ez, akinek már a születésekor is az örökkévalóság üzenete zengett: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség!” Az a férfiú, akiről már az évezredek homályában egy próféta szája meghirdette: „Így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős, Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Ézs 9,5) Ugyanez a férfiú az, akit itt mi szólani hallunk: „Békesség néktek!” Tehát igenis van béke, a szó betű szerinti értelmében vett örök béke. Bizony, ez különösen, sőt csodálatosan cseng egy olyan világban, mint amilyennek mi tanúi vagyunk. Mintha egészen hasonló hangokat hallottunk volna egészen más helyekről az utóbbi években! Először Géniből, azután Münchenből (szerencsétlen emlékű események során), majd Washingtonból és Rómából. Es közben nem tanultuk-e meg, milyen alaposan meg kell nézni, honnan jön W. Lüthi svájci lelkésztől, századunk egyik kiemelkedő prédikátorától negyedik alkalommal közlünk igehirdetést. (Walter Lüthi; Johannes, Basel é. n. Reinhardt.) Meditációs elcsendesedéshez szánjuk. Ez a tőle utolsónak hozott prédikáció nem kevés áttételt kíván a mi körülményeink közé, hiszen 1940 húsvétján, a háború Svájcot is fenyegető idején hangzott el. Mégis példa lehet arra, hogy a mindenkori mában megszólaló örök igének alapvető mondanivalója mindig friss marad. A meditáció mellett egyháztörténeti emlékül is szolgál a negyvenes évek igazi evangéliumhirdetéséből Európában. (Szerkesztő)
