Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Bencze Imre: Adalék Magyari István életrajzához. Egy sárvári mustjegyzék tanúsága
BENCZE IMRE: MAGYARI ISTVÁN ÉLETRAJZÁHOZ 87 prédikátornak pedig egy bizonyos Szabó Mihálynál elhelyezve. Ezt olvassuk ugyanis a jegyzék 3. oldalán: „István prédikátor Uramnak négy átalagban akó, Ibidem Peresztegi prédikátornak egy hordóval”, majd „Ibidem cenki prédikátornak három hordóval”, alább „Ibidem ölbői prédikátornak két átalagban akó 4”, s a 6. oldalon: „Mihály deák kisebbik házánál hegyfalui prédikátornak öt hordóban 39 akó.” Payr Sándortól tudjuk hogy a Sárvár közelében levő ölbőn ezidőtájt Polyáni Ambrus volt a lelkész, Hegyfalun pedig Pálházi Göncz Miklós, a későbbi püspök és az Ágostai Hitvallás első magyarra fordítója. Pereszte- gen Tétényi Kevi Dániel szolgált, Cenken pedig Zvonarics Mihály.5 De ki lehet a keresztnevén nevezett prédikátor, akit az az összeíró egyszerűen „István prédikátor uram”-mak mond? Nem lehet más, mint Magyari István, sárvári prédikátor és főszenior, a Nádasdy-család udvari papja. Érveim a következők: 1. a megnevezett csakis sárvári lehetett, különben foglalkozása mellett a szolgálati helyét is jelezték volna, mint a többi esetben; 2., Sárvárott (— tudomásom szerint — eddigelé István nevű prédikátor nem működött. így csakis Magyari Istvánra vonatkozhat a feljegyzés. Ezt mutatja az is, hogy a jegyzéket készítő írnok „prédikátor uram”- nak nevezi bizalmas tisztelettel és melegen. Az egész jegyzéken „uram”- nak az udvarbíró és a számtartó mellett csupán három régi tisztségviselőt nevez meg így az összeíró (Kozma, Jánossy és Hagymásy „uram ’). A többi lelkészt pedig egyszerűen „prédikátor”-nak mondja.6 A mustjegyzék elárulja, hogy a megnevezett prédikátoroknak — így Magyarinak is — saját szőlejük és borük lehetett Sárvárott, azon a járandóságon kívül, amelyet a patrónusuktól kaptak. Tudomásunk van arról, hogy Magyari utódjának, Zvonarics Mihálynak 1606-ban illetményként 12 akó bor szerepel a fizetési jegyzékében.7 De ami ennél fontosabb: ez a mustjegyzék bizonyítja, hogy Magyari István él 1605. október 19-én. Különben a pontosságra igyekvő összeíró a „néhai” jelzőt használta volna a neve mellett vagy legalábbis az özvegyét említette volna. A hivatalos írnok jól ismerhette Magyarít, hiszen akkor már több mint; fél évtizede Sárvárott működött a prédikátor. Már itt fordította 1600-ban Joachim Beust latin nyelvű munkáját magyarra: „Kéz- beli könyvecske a jól és boldogul való meghalásnak mesterségéről” címmel.8 A „fekete bég” bíztatására és költségével készült el ez a mű, de Magyari azt Üngnad Dávid császári—királyi tanácsosnak ajánlotta — bizonyára nem ok nélkül. Az író-prédikátor aztán 1602-ben a saját költségén — s ez ebben a korban még igen ritkán fordult elő — nyomtatta ki „Az országokban való sok romlásoknak okairól” című nagy munkáját, amelyben a törökkérdést mint nemzeti veszedelmet tárgyalja, és a bajok gyökerét a hitélet megromlásában látja.9 1604 első napjaiban ő mondott még gyászbeszédet a fiatalon elhunyt patrónusa, Nádasdy Ferenc ravatalánál és temetésén. Ezek a beszédei is megjelentek nyomtatásban.10 Magyari István halálának időpontját azonban még eddig nem sikerült meghatározni, mert a rendelkezésünkre álló források ellentmondanak egymásnak. A megözvegyült Nádasdyné, a hírhedett Báthory Erzsébet csejtei pap
