Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Frenkl Róbert: Egészségünkért – teljes értelemben
36 FRENKL RÓBERT: EGÉSZSÉGÜNKÉRT egymástól távoleső jelenségek, ha tetszik rizikófaktorok, ha tetszik egyszerűen a tünetek mélyén. Nem rendelkezünk azzal a lelki egészséggel, azzal a gondolkodásmóddal, közösségi kultúrával, amely megtanítana, segítene élni a huszadik század világában. Terhelésközpontú, terhelést vállaló vagy terhelést elutasító, terheléstől menekülő élet — úgy vélem itt húzódik a határvonal, itt jutunk el a bajok gyökeréig. Ügy látszik — leegyszerűsítve, kicsit humorosra ás véve a gondot —, hogy az évezredes nélkülözés, robotolás után meghökkentő gyorsasággal a jólét körülményei közé került civilizált, urbanizált ember nem tud betelni a váratlanul rászakadt jómóddal. Nem tud betelni a földi javakkal, újra meg újra jól akar lakni, többet eszik a szükségesnél, ugyanakkor nem akar elfáradni, mintha félne, hogy ismét robotolni kell, elutasít minden fizikai terhelést, nehezen vagy egyáltalán nem tud lemondani a dohányzásról, alkoholról. Lehetne folytatni, de ma már elég közismertek ezek a jelenségek. És ezek, a szomatikus szférához tartozó tünetek még mindig az egyszerűbbek, a könnyebben magyarázhatók. Ä korszerű, összetett egészségfogalom mérlegén a lelki és a szociális gondok jelzik az igazi mélységeket: a születési és válási statisztikák, az öngyilkosok magas száma, a kábítószert élvező fiatalok növekvő aránya. Durva jelzői ezek egyéni és közösségi egészségünk károsodásának, veszélyeztetettségének. Nem is lenne helyes súlyos, sajátos, önálló elemzést igénylő problémákat egy mondatban említeni. Csak azért tettem, mert különbségeik ellenére szinte mindegyik jelenség összefügg a civilizált, urbanizált ember említett jellemző életmódjával. Ne feledjük, a már statisztikusan is észlelhető negatívumok hátterében szinte a teljes népesség helytelen életmódja húzódik meg. Csak éppen az eltérő örökletes adottságok és környezeti (család, munkahely stb.) tényezők függvényében másként, és más ideig tudunk alkalmazkodni a megterhelésekhez. A kérdések gyökere a lelki egészség, és időszerű ezzel összefüggésben még egy fogalom, az értékrend, pontosabban a helyreállított értékrend fogalmának az említése. Súlyos torzulások jellemzik társadalmunkban az értékrendet, a torzulás következménye a lelki egészség zavara. A megoldás útja sem indulhat máshonnan, mint az értékrend, a társadalmi közgondolkodás legalább viszonylagos helyreállításától, a gondolkodás egészségétől. A jólét túlértékelése, az olykor könyörtelen küzdelem a még nagyobb gazdagság érdekében csökkenti egymás iránti toleranciánkat, mérgezi az emberi kapcsolatokat. A lelki sérülések sokakban rejtve maradnak, csak következményeik észlelhetők. Lassan jellemzővé válnak az anyagi céljukat elérő, közben elhidegülő fiatal házasok, a sikereik csúcsán, életük delén súlyosan megbetegedők. Alapvetően nem a törekvésekben, hanem az életmódban, a gondolkodásban, az anyagi eszközökkel nem mérhető értékek lebecsülésében van a hiba. A változás mindenki által elfogadható kiindulópontja az egészség fogalma lehet. Az egészség érték, igazi érték, de csak a maga teljességében. Természetesen nemcsak szükséges, de fejlesztendő a gyógyító orvostudomány is, de láttuk, a leglátványosabb fejlesztés sem tarthat lépést a növekvő terhekkel, ha más úton a betegségek, károsodások társadalmi méretű megelőzésével nem szorítjuk vissza a negatívumokat. Társadalmi érdek ez, de érdeke mindenkinek. A megvalósulást is ez a kettősség jellemzi, kell jellemezze. Átgondolt, jó, célirányos intézkedésekkel, támogatásokkal, propagandával végrehajtott társadalmi méretű program egyfelől, a célkitűzésekkel azonosuló, azokat a maguk életében
