Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 93 le. Komor eredményű végelszámolás, amely azonban éppen komorságában katartikus hatású. Hiányzik itt a nagy előd, Arany János Öszikéinek elérzé- kenyülő-megbocsátó rétege — annál inkább jelen van annak keserűsége: „árvul egy sarokban / az én nevű teher / látják-e hátára / ugyan ki veszi fel” — olvassuk az Öszike című versben. Ez a keserűség azonban — kitudja, miért — élni segít az olvasónak, aki veszi a fáradságot, hogy a Rába-versek kemény nyelvi burkát feltörve lényegükig hatoljon. (Szépirodalmi, 1987) hakovszky István Préselt lepke címmel jelent meg Holló András első kötete a Kozmosz Könyvek fiatal költőket bemutató sorozatában. Holló András nevét a régi Mozgó Világ, a tatabányai Űj Forrás és a Diakonia olvasói ismerhetik különösképpen. Eddig két antológiában szerepelt, éppen ideje volt tehát, hogy önálló gyűjteménye is az olvasóközönség kezébe kerüljön. Tehetség, mesterségbeli tudás és a sorsával való küszködés különös hevessége egyaránt kitüntetik a harmincnégy éves költő bemutatkozó verseskönyvét, melyet hét év alkotásaiból válogatott egybe. Holló András pályaindulására Pilinszky és Tando- ri Dezső költészete volt hatással. Keserűségében és a képtelenségek elda- lolásában a szenvedő tudat fájdalmának énekese ő is. A köteten végigvonuló haikuk, strófikus-rímes, majd szabadvers- és rapszódia-jellegű formák hol halkan, hol meg dübörgő intenzitással mondják el a mértékeit vesztett élet gyötrelmeit, „hogy sűrítve ki legyen fejezve az, / ami egy égitesten ólomba vonja a cipőket” (Testamentum). Metaforái mint halnak a víz, madárnak a levegő: ezekben él és mozog, egyenletes suhanással és szárnycsapással halad előre bennük. Olyan költőt olvashatunk, aki szerint „Minden dolognak versirányultsága volt s van” (Átszövések), s utószavának szép kifejezésével élve, „A min- denség mikroszkópja alá kell vonni a földi életet, hogy arányos legyen hozzánk.” Fellépése nem várt ajándék a magyar lírának, értékelése részletes analízisre vár. Reisinger János Sütő András hatvanadik születésnapjára új drámával ajándékozott meg bennünket. A „bennünket” e darabbal kapcsolatban a legszélesebb értelemben veendő. Nemcsak a romániai és a hazai magyar irodalmat lepte meg vele, mint előző műveivel, hanem az egész emberiséget. Patetikusan hangzik, pedig az nem szokásom. De ebben a színműben arról van szó, ami a XX. század legnagyobb botránya volt — ahogyan Pilinszky János erezte, s ami más módszerekkel többfelé fenyeget a világon: egy nép, egy nemzetiség megfojtása. Ezért ez a színdarab úgy futhatná be útját, ha legalább egy világnyelvre lefordítanák. A szerző maga adja a kulcsot műve értelmezéséhez a mottóval: „Történik Ausschwitzban és történik bárhol, ahol megtörténhet.” A félszázados tör- ténetű dráma és a jelenben történő dráma egyszerre, egymásba fonódva jászódik a színen. Mert rövid tartalma ennyi: egy mai színész-író aus- schwitzi tárgyú színdarabját játszák a színpadon, ahová a szereplő színészek mai országa tör be. „Mindig a nyelvét akarják kiszakítani. A másnyelvűsége miatt” — mondja a kettős színház jelenbeli felében a főhős az üldözött fiáról. A lázadás vagy megalkuvás, Sütő András több előző darabjának központi kérdése itt is szerepel, de már — mindkét színhelyen — eldöntötten: az adott helyzetben mindegyik reménytelen. Az Álomkommandó félelmetes sikoly a kisebbségek jövőjéért — ha meghallaná ez a világ! Veöreös Imre
