Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Halász Kristóf: Növényi psziché?
HALÁSZ KRISTÓF: NÖVÉNYI PSZICHÉ? 87 Társaságban beszélgettek állítólagos kísérletekről, valahogy így: „Megváltozik a növény elektromos ellenállása, ha a kísérletező gondolatban(i) arra készül, hogy a növény levelét megpörköli.” — Hát kérem, módom van hivatásosan tanúsítani, hogyha odaállok a mimóza elé, rászögezem a tekintetem és borzasztó kegyetlen cselekedetre készülök a kezemben levő gyufával, a mimóza meg sem rezzen! Bezzeg, ha meg is pörkölöm valamelyik levélkéjét, megkezdődik a „traumatonasztiás” mozgás; a levélkék fölfelé hajolnak, többnyire szép sorjában egymás után. Amikor pedig a pörkölés okozta ingerület elérkezik az összetett levél csuklójához, az egész levélrendszer ernyedten lehajlik. —Szegény mimóza! — mondaná valamelyik széplélek — Hogy fájhat neki! Kérem, higyjék el a növényfiziológusnak: —Dehogyis fáj! Semmit sem tud az egészről. Nem, a mimózának és semmi más növénynek nincs idegrendszere; még akkor sem, ha időnként felfedezni vélik. Mi okozza tehát a növényi idegrendszerről, sőt már-már pszichéről alkotott téves elképzeléseket? Ennek több forrása lehet; többek közt talán az. hogy a növényi szervezet is vesz fel a környezetből ingerhatásokat, és azokat ingerületként közvetíteni is képes kisebb-nagyobb távolságokra az élő szövetrendszerekben. Mi több, úgynevezett akciós áram is többnyire kimutatható az ingerület haladásával együtt. Ezt az akciós áramot egy negatív elektromos töltés hullámszerű vándorlása okozza, mely pl. a mimózában 1—2 cm sebességgel halad másodpercenként, míg el nem csitul. Az akciós áram létrejövetele egyszerű fizikai jelenség. A sejtek élő protoplazmájának felületét rendkívül finom hártya, ún. plazmalemma borítja. Ezen csak a legkisebb oldott részecskék, pl. a pozitív elektromos töltésű hidrogén iónok tudnak kijutni. Felsorakoznak a hártya külső felszínén, mivel a sejten belül rekedt nagyobb méretű és ellenkező elektromos jellegű részecskék vonzása nem engedi messzebb távozni ezeket a mozgékony pa- rányokat. Ha a pozitív és negatív töltésű részecskék (ún. kationok és anionok) egymással egyensúlyban vannak, akkor az említett hártya külső és belső oldalán elektromos feszültség, vagyis potenciálkülönbség (nyugalmi potenciál) mutatkozik, de elektromos áramlás nem folyik. Amint a protoplazma felületét borító hártya finom szerkezetét valamilyen hatás, pl. szúrás, nyomás, ütés, égetés stb. valahol megbontja, ott a nagyobb méretű ellentétes töltésű anionok is átjuthatnak a hártyán. Durva hasonlat szerint, egy finom szövésű szitán is átjutnak durvább részek ott, ahol karcolást ejtettünk. Ahol jobban áteresztővé vált a plazmalemma, ott semlegesítés folytán csökken az uralkodó pozitív elektromos töltés a hártya külső oldalán és az így keletkezett egyensúlyzavar elektromos áramlással egyenlítődik ki. Ez az a bizonyos akciós áram, amely minden élő rendszerben felléphet többé-kevésbé hasonló módon. A növényhez képest bonyolultabb állati szervezetben az ingerületek vezetésére külön idegszövet képződött. Ez sokkal gyorsabb reagálást tesz lehetővé, mint a növénvek esetében. Emellett az állatoknak izomzatúk van, ami a növényekből teljességgel hiányzik. Az izmokat az idegek vezérlik és kikülönült érzékszervek segítik az állatok gyors tájékozódását a környezetben. A menekülni tudáshoz hozzá tartozik a fájdalomérzés képessége és némi intelligencia, amivel az állat felmérheti a lehetőségeket. Ezek nélkül az állat éppúgy áldozatul esne bármilyen másiknak, vagy akár a tűznek is, miként
