Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 2. szám - Krähling János - Zoboki Gábor: Későbarokk templomépítészetünk a Dél-Dunántúlon

42 KRÄHLING JÁNOS—ZOBOKI GÁBOR: KÉSÖBAROKK .. . sik fontos előzmény, hogy a templomnak Szent István óta kialakult és megszokott „templomformájúnak” kellett lennie. Harmadikként említi, hogy a kezdetleges technika és a silány építőanyagok miatt az azonos alapterületű négyzetes, illetve téglalap alakú alaprajz esetén az utóbbi lefedése egysze­rűbb és könnyebb. Végül hozzá kell tennünk, hogy a sok német bevándorló is hasonló hosszíházas előképet hozott magával a német területről. Leonhard Christoph Sturm 1746-ban Augsburgban kiadott templomokról szóló minta­könyvének alaprajzai között is előfordul a hosszházas forma. Templomaink építői helyi mesterek voltak. Név szerint keveset isme­rünk. Tudjuk, hogy Schneiderhahn Fülöp építette a bonyhádi római kato­likus plébániatemplomot 1769—82 között, majd az egyházaskozári evan­gélikus templomot 1783—86. végül a bonyhádi evangélikus templomot 1795—1800 között. E templomok csehboltozati rendszereit megfigyelve könnyen megtaláljuk ugyanazon építőmester keze munkájának sajátos vo­násait. Kozári és bonyhádi evangélikus templomunk is négyszakaszos szer­kesztésű. akárcsak a katolikusoké, ahol a hajóhoz szentély kapcsolódik. A bonyhádi római katolikus és evangélikus templom főhomlokzatán a karzat magasságában szoborfülkék, Egyházaskozáron ablakok találhatók, fgy mind­egyik homlokzat három tengellyel rendelkezik, s ez a tagolás a többi épü­leteken ott nem található. Schneiderhahn tevékenysége magyarázatot ad arra, hogy az evangélikus és katolikus templomok között külsőleg nem sok különbséget találunk, ha a felhasznált anyagok minőségét és megmunkálá­sát tekintjük. Ám a kiragadott példákban nemcsak az építőmester, hanem az építők is azonosak voltak. A bonyhádi katolikus parókia história domu- sának bejegyzése szerint az evangélikusok csak akkor kezdhették el építeni templomukat, miikor a katolikust már befejezték. Ilyen „tanulómunkával” épülhetett fel a ma is álló templomunk. Az épületek alaprajzának megfelelően felépítményük teremtemplom; tö­megük is ezt az alaprajzi rendszert tükrözi. A főhomlokzati bejárat felett torony emelkedik, ehhez simul a belső tér nyeregtetős fedése, mely a nyolc­szög három oldalával az ívesen záródó szentély feletti kontybán végződik. Tehát templomaink külső megjelenését alapvetően a templom hosszú belső tere és a torony tömege határozza meg, ezért a hódoltságot súlyosan elszen­vedő másik tájegység — az Alföld — templomaival mutatnak rokonságot. Az alföldi hosszházas — tornyos templomok azonban nem végződnek min­dig kontytetővel (pl. Mezőberény II. kerületi evangélikus temploma). A nyugat-magyarországi torony nélküli típusoktól (Győr, Sopron, Kőszeg, Tét), illetve az észak-magyarországi és Pest környéki centrális típusok­tól (Késmárk, Maglód, Domony) nyilvánvalóan különböznek e dél-dunán­túli templomaink. Eleinte a völgységi templomok is torony nélkül épültek, de a toronyépítés korlátozásának megszűntével mindenhol felépítették a harangokat hordozó és fontos tűzjelző feladatot ellátó tornyokat. A torony általában a homlokzat előtt áll, ez a későbbi hozzáépítésre utal. Ezt látjuk Kalaznón, Kistormáson, Murgán, Varsádon, Sárszentlőrincen, Keszőhidegkúton és Majoson. Bonyhádon és a szomszédos Hidason a torony a templom tömegéből csak kicsit ugrik előre, a főhomlokzathoz íves felület­tel kapcsolódik. Szárazdon „homlokzati” tornyot találunk (a torony és a fő­homlokzat első síkja megegyezik). A torony magassági kiterjedését a víz­szintes párkányzatok általában három szintre tagolják. Ezek a párkányok a tető ereszének magasságában és a toronyóra felett futnak körbe. Az órapár­kányt és az óra helyét akkor is elkészítették, ha a gyülekezetnek nem volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom