Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Krähling János - Zoboki Gábor: Későbarokk templomépítészetünk a Dél-Dunántúlon
KRÄHLING JÁNOS—ZOBOKI GÁBOR: KÉSÖBAROKK . . . 41 Murga, a templom nézete az apszis felől Ha templomainkat alaposabban megtekintjük, azonnal szembetűnik, hogy az 1791 előttiek —: a Türelmi rendelet korlátozásainak megfelelően — nem állnak utcafronton. Ez a megkötés azonban a település előnyére is szolgálhatott, hiszen a dombos-lankás felszín völgyeiben meghúzódó falvak fölé a domboldalra vagy a tetőre épült a falu legszebben megformált közösségi épülete, az istenháza. A völgyben fekvő Mekényes faluképét a szemközti domboldalról egymásra néző templom és temető jellemzi. Kistormás dombtetőn épült temploma messziről észrevehető, akárcsak Bonyhádé és Kalaz- nóé. Az 1795-ben épült hidasi templom már a falu főutcájára nyílik. A helytartótanácsi engedélyek szigorúan meghatározták a templomok méretét, a gyülekezetek viszont minél több hívőnek akartak helyet teremteni bennük, így az esztétikai szempontokat mellőzve, aránytalanul hosszú alaprajz is kialakulhatott. Kistormáson például a szélesség és hosszúság aránya 1:2,8. A templom hosszúságát a messze előrenyúló oldalkarzatok fokozzák. A hosszhajós templomtípus eredetének, állandóságának azonban több oka is van. Korabeli alföldi protestáns templomok kutatása alapján Bibó István művészettörténész három tényezőt említ (Bibó I.: Az Alföld későbarokk és klasszicista építészetének néhány kérdése). Szerinte a legfontosabb előzmény a templom és a lakóház szerkezeti hasonlósága. A ..kőtemplomok” elődeit, az oratóriumokat olyan falusi építőmesterek építették, akiknek tudása lakóháznál nagyobb méretű épület emelésére nem volt elegendő. így az oratóriumok a hagyományos falszerkezet (patics, vályogfal, faváz) és az ebből adódó alakítási szabályok, kötöttségek miatt a lakóházhoz hasonlítottak. Má
