Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Makkal László: A protestáns elv Bibó István életművében
32 MAKKAI LÁSZLÓ: A PROTESTÁNS ELV BIBÓ ISTVÁNNÁL etika az emberi gondolkodás autonóm területeivé, szekuláris eszmerendszerekké váltak. Ez nem jelenti viszont azt, hogy a keresztyén ember világi hivatásában ne képviselje a keresztyén hit politikai és etikai konzekvenciáit mind önmagával, mind másokkal szemben, mindig az embertárs javára, szolgálatként. Természetesen az egyházaknak mint testületeknek is van tennivalója politikai és morális síkon, de csak bizonyos határok között. Sokkal messzebb mehet, radikálisabb, mert szakszerűbb lehet viszont a keresztyén ember, de csak a politika és az etika evilági autonómiájának keretei közt, saját felelősségére s nem egyháza képviselőjeként. Isten világi kormányzása ilyen eszközének tudta magát Bibó István, aki a politika szocialista htjával szemben is a keresztyén tradíció immár szekuláris továbbvitelének igényét támasztotta (ami egyébként nem is ellenkezik a szocializmus elveivel). Ebben az igényében Tillich „protestáns elve”, a korrektiv, azaz javító szándékú kritika elve érvényesült, ti. a láthatatlan egyház latens, rejtett munkálkodása szekuláris területen, annak játékszabályait betartva s mégis tudatosan keresztyén szolgálatként. A reformáció egyházainak ma az lenne az egyik legfontosabb feladata, hogy ilyen szolgálatokra felkészítse világi hivatásokban álló tagjait. S ez nem történhetik másként, mint a reformáció mindeddig teljesen ki nem fizetett adósságként ránkmaradt felhívásának teljesítésével, a Bibliának mindenki kezébe adásával, mindenkinek a Bibliával való önálló élésre való megtanításával. A reformáció századában nálunk a lelkipásztort „tanítódnak nevezték. Ma sokszorosan kötelező ez a szolgálat, melyet csak erre kiképzett s holtig tanuló lelkészek végezhetnek. A Bibliát olvasók és tanulmányozók hálásabb és értőbb hallgatói lesznek az igehirdetésnek, emellett pedig rajtuk keresztül juthat el a szekularizált világhoz az, amit a Biblia a nem keresztyéneknek is mondhat Krisztusról és az őt követő szolgálatról. Részlet Karinthy Frigyes,, Mint idegen forgók Pesten” c. cikkéből (Címszavak .. .1. 551—2.) „.. .Szép ez a nagy templom — Bazilika a neve, mit szól hozzá? Szép, de miért fordít hátat a Körútnak? Nekem ez jobban tetszik, ez itten... hogy mondja? Hallgassa csak a vezetőt... a Deák téri evangélikus templom.. . mit mond róla, tessék csak mondani, hogy miről nevezetes? Ugyan kérem... na és azt nem említette meg, hogy ebben a templomban kereszteltek engem, vagy negyven évvel ezelőtt? Krach! Eljárt a szám. Gyorsan meglógok, köszönés nélkül. Igaz is! Micsoda tehetségtelen vezető! Budapestet mutogatja — és a legnagyobb nevezetességet, aki itt ül a háta mögött, nem ismeri meg. Meg vagyok sértődve. Ebben az országban csak szobornak érdemes lenni ”
