Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Kovács Imre: „A csöndbe térnek a dalok..." Tűnődés József Attila haláláról
24 KOVÁCS IMRE: TŰNŐDÉS JÓZSEF ATTILA HALÁLÁRÓL jöttél..az „íme hát megleltem hazámat..és a szárszói letérdelés átrendezik az életmű hangsúlyait. A befejezés felnagyítja a szorongás, a magány, a semmi költeményeinek súlyát, és viszonylagossá tesz minden mást, amit a semmisülés ellen segítségül hívott: a mozgalom, a rend, a szerelem, a jövő verseit. A „semmi sodra” elrántotta. Nem az értelemnek feltáruló semmi, a „tiszta űr” semmije az, ami végül megadásra kényszerítette, sokkal inkább személyes kapcsolódásainak semmivé válása, csupasz önmagának otthontalansága. Meghatározó kapcsolatunk nem a dolgokhoz, nem a böl- cseletileg megragadott léthez, hanem a személyekhez köt bennünket. Az első nem-én, akiben a „valami más”-t, a világot tapintjuk: az anya — aki táplálék, meleg bőr, élet és megnyugvás adója, első és felejthetetlen otthonunk. Édesanyám, egyetlen, drága, te szüzesség kinyílt virága önnön fájdalmad boldogsága. Istent alkotok (szivem szenved), hogy élhess, hogy teremtsen mennyet, hogy jó legyek s utánad menjek! (Töredék. 1937) Pilinszky Jánossal kezdtük, zárjuk vele az emlékezést. Joggal tehetjük, mert az ő költészete ott kezdődik, ahol József Attiláé befejeződik. S innen jut el a minden szenvedést elhordozó és meghaladó derű világába. „Amennyire a kutató észnek, a kísérletező szellemnek örömet szerez a világ ok-okozati láncának fölfejtése, az ember sorsának, személyiségének és érzésvilágának egészével bizony kevésnek találja és ridegnek a puszta ok és okozati rendszert, s kénytelen-kelletlen más táplálékot is keres magának, így menekül az álmodozásokba vagy az élvezetek hajszolásába, s kimerülve a hazugságba és a közönybe. Mert a világ rideg ok-okozati zónáját reálisan egyedül a szeretet haladja meg. A szeretet nem kérdez. Pontosabban egyedül a szeretet számára indokolt maga a lét, egy konkrét ember léte. Semmiféle filozófia nem tudja megindokolni egy konkrét ember konkrét jelenlétének értelmét. Ez egyedül a szeretet számára indokolt, ennek értelmét egyedül a szeretet nem kérdi meg, mitöbb, a szeretet talán nem is egyéb, mint a létezés szélességi (ok és okozati) szintjének meghaladása, túllépése és vertikális szintjének befogadása, vagyis mélységének megértése. Ilyen vonatkozásban a szeretet minden filozófia meghaladása egyben.” (Ami elveszett. 1973)
