Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Walter Lüthi: Jézus példázata a kovászról
WALTER LÜTHI: JÉZUS PÉLDÁZATA A KOVÁSZRÓL 9 héjázásra, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus Krisztus miattunk halt meg. És neki éppen azért kellett meghalnia, mivel mi ilyen gonosz tészta vagyunk. Pünkösd napján Péter mégis azt hirdeti, hogy nemcsak miattunk halt meg Krisztus, hanem érettünk. Az hirdeti, hogy Isten országa terjedéséhez igenis cselekvőleg hozzájárulhatunk. Valóságos csoda ez! Ki szabad nyitni a szánkat, és bizonyságot tehetünk Isten hatalmas cselekedetéről. Közreműködhetünk a föld megkelesztésében. Közben az Isten országának terjedését szívesen képzeljük olyannak, mint más evilági dolgok terjedését. A tudós terjeszti tudományát azzal, hogy előadásokat tart és könyveket ír. A kereskedő reklámot csinál árujának. A politikus eszméinek terjesztése érdekében felhasználja a propaganda eszközeit. A mi Urunk, éppen mert közénk alázkodott, az ilyen emberi eszközöket is szolgálatába tudja állítani. De remélhetőleg mi keresztények is tudunk valamit abból, amit az egyszeri kereskedő vallott, amikor azt mondotta: Nem költők sok pénzt papírreklámokra, az én reklámom maga a portékám. Remélhetőleg a mi legjobb reklámunk is maga az árucikk. Mégis nagyon figyelemre méltó, hogy Krisztus nemcsak ezt a fajta reklámot alkalmazza. Országa terjesztésében mindig olyan utakat követ, amelyek a reklámszakemberek és propagandisták szemében merőben érthetetlenek. Krisztus néha olyankor is felhasznál bennünket, mikor egyáltalán nem érezzük, hogy a kereszténységnek jó reklámai vagyunk. Megtörténhetik, hogy Krisztus hírnöke akadályozva van, a hír mégis rajta keresztül terjed. Ismertem Isten országának olyan munkását, akinek munkaerejét veleszületett álmatlanság, krónikus fejfájás árnyékolta és csökkentette, úgyhogy sokszor a munkáját alig tudta ellátni. De fájdalmai között is oly hűséggel szolgálta az igét, hogy gyülekezete szemmel láthatólag épült és gyarapodott. Pál, a pogányok apostola is betegséggel megvert ember volt, az Isten ..sántító követe”, mégis példa nélküli módon felhasználta őt Krisztus. Csodálatos, hogy amikor a történelemben a gyülekezet korlátozva volt nemcsak propagandatevékenységében, hanem úgy látszott, annak minden eszközétől tökéletesen meg volt fosztva, az evangélium mégis egyre terjedt. Mert Krisztusnak olyan útjai és eszközei vannak, amelyek minden reklámon felül állnak. Abban az órában, mikor Jézus porkolábjainak odanyújtotta kezeit, hogy megkötözzék, azt mondta nekik, kérhetné az ő Atyját és az küldhetné neki több mint 12 légió angyalt. Több mint 72 000 angyal áll rendelkezésére, kik közül egyetlenegy is elég lenne ahhoz, hogy járványnyal árasszon el egy egész világrészt. Krisztusnak rendelkezésére állanak „az erős vitézek, akik parancsát végrehajtják”. Aki fel tudja venni a harcot az angyalokkal, ám próbálja meg. Aztán Krisztusnak rendelkezésére áll az ő országában a Szentlélek ereje és segítsége is. Egyszer a szélhez hasonlítja a Szentleiket, mely „fú ahova akar, zúgását hallod; de nem tudod, honnan jő és hová megy”. Mi, svájciak sohasem fogjuk elfelejteni, micsoda dühvei tud végigsöpörni a magyar pusztán a szél. Ki foghatja be a szeleket? Ki kormányozhatja? Ki verheti béklyóba? Éppen ilyen titokzatosan és csodálatosan keleszti a mennyek országa a földet, „végül az egész megkel”, az egész! Csak még egy kérdést: ez minden? Ez a mi összes szerepünk a mennyek országa terjedésében? És ezúttal joggal tesszük fel a kérdést. Mert a legdöntőbbet, ami a világ átalakításában ránk vár, még mindig nem neveztük
