Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Nagy Gyula: Dr. Káldy Zoltán 1919–1987
6 NAGY GYULA: f KÁLDY ZOLTÁN Világtanácsa Központi Bizottságának. A szívéhez legközelebb álló feladatok mégis a Lutheránus Világszövetséghez kötötték. Először több fontos bizottságban dolgozott, majd 1977 óta a Végrehajtó Bizottság tagja és 1984 nyarától, a felejthetetlen budapesti evangélikus világgyűléstől kezdve a Világszövetség elnöke volt haláláig. Ezzel az egyházi-ökumenikus szolgálattal szorosan egybefonódott a népek és a világ békés jövőjéért, igazságos gazdasági és társadalmi rendjének építéséért való munkálkodás. Ez az ún. „nemzetközi diakónia” ma már szinte magától értetődő része a legtöbb egyházi világszervezet, köztük a Lutheránus Világszövetség munkájának. Harminc-harmincöt évvel ezelőtt azonban még nem volt így, hanem sokszor éles kritika, sőt diszkrimináció járt érte. Hogy ez a helyzet gyökeresen megváltozott, s az egyházak szervezetei ma együtt fáradoznak az egyházak egységéért és a világ igazságos, békés jövőjéért —, ebben neki is része volt. „Káldy Zoltán — így emlékezett meg róla gyászjelentésében a Lutheránus Világszövetség — korunk kérdéseivel szembesülve .hídépítőnek’ tudta magát, akinek az volt a legfontosabb, hogy az evangélium szellemében ellentéteket békítsen meg, és így egyházban és társadalomban megalapozza a jövő közösségét.” Hitünk reménységével és a budapesti világgyűlésen, emlékezetes igehirdetésében elhangzott igével búcsúzunk Káldy Zoltán püspöktől: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Ür. az igaz bíró, ama napon” (2. Timóteus-levél 4:7—8). És azzal a hálás bizonyossággal emlékezünk reá, hogy földi életének gyümölcstermése nem száll vele együtt a sírba, hanem velünk marad, és segít bennünket mai szolgálatunkban is, mert beleépült egyháza, népe és a Lutheránus Világszövetség életébe.
