Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Nemeskürty István: Kortársunk, Bornemisza Péter
NEMESKÜRTY ISTVÁN: BORNEMISZA PÉTER 17 ban fellépett Heltaitól, Pesti Gábortól, másoktól —, hogy személyes indíttatású. Szent Ágoston példája nyomán önvallomásokkal fűszerezi szövegét, hogy mondandójának nagyobb hitele lehessen. Ezért is tárulkozik fel olyan nyíltsággal, melyre századokig nem akad példa: Ady Endre korai előfutárát látjuk benne. Harmadsorra azt kívánatos szem előtt tartani, hogy ez az ördög kísértéseiről annyit író, e tárgykörű írásai miatt akkora értetlenséggel fogadott és még lelkésztársai által is meghurcolt művész éppen az Ördögi Kísirtetek című könyvével magaslik ki a magyar irodalom helyibb jelentőségű szerzői közül föl egészen a világirodalom egyetemességébe. Bornemisza egyenrangú kortársa Montaigne-nek és Avilai Szent Teréznek. Ugyanakkor, midőn mások a természettudomány berkeiben vezettek felfedező utakat, vagy földrajzi utazásaikkal a kerek, világ mind teljesebb megismerését és birtokbavételét tették lehetővé, ő, Bornemisza Péter, az emberi lélek addig feltáratlan zugaiba szállt alá. Olyan lélektani megfigyelésekkel gazdagította anyanyelvűnket, sőt az egész világirodalmat, melyek párjukat ritkítják. A XVI. század embere sok olyan problémát, melyet észrevett, de melyre nem lelt magyarázatot, egy ismeretlen hatalomnak, az ördögnek tulajdonított. Ma ezeket a jelenségeket mélylélektani problémának nevezzük. Bornemisza ilyen mélylélektani kutató és megfigyelő. Mint maga írja: „Mind ez sok históriáknak írási kedig arra valók, és az én beszédim arra mennek: az emberi természet micsoda őmagátul?” Másutt pedig: „Ha lehetne, oly nagy tórokszóval kiáltanám az vigyázást, hogy mind ez egész világ fülébe csendülne, és megrendülne belé.” Vajon nem ugyanezzel az indulattal írnak-e mai nagy írók és poéták is a világot fenyegető dolgokról? Következik pedig mindebből, hogy a világ dolgaiban felvilágosultan tájékozott; természettudományos ismeretei ma is érvényesek: „A gyermeknek fogantatása és születése szintén oly, vagy nagyobb csuda, hogynem mint az halott feltámasztása... Midőn minden esztendőbe az esővíz az szőlőtőn jeles borrá változik; az kevés elrothadott mag az földből bőv gyümölccsel kikel.” És Kepler kortársaként leírja: „A|Z égi alkotmányok egymástól függenek. Az égben a Nap, az Hold, az nagyerejű és kicsiny erejű csillagok egyik az másikat segítik nagy egyenességgel.” A másik kortárs: Giordano Bruno se mondhatta volna különbül. Előttünk áll tehát egy nagy magyar író, aki mint maga vallotta, azért írt magánéletéről és kísértéseiről, hogy „azmit neked írok, nagyobb bizodalommal vallhassam.” Tanuljunk tőle hazaszeretetei, igazmondást, elkötelezettséget, hitünk és meggyőződésünk melletti helytállást. És gyönyörködjünk Móricz Zsigmondot is bámulatra késztető prózájában.
