Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Nemeskürty István: Kortársunk, Bornemisza Péter
i6 NEMESKÜRTY ISTVÁN: BORNEMISZA PÉTER szálláson igét hirdet, s emiatt elöljárói elé idézik. Oláh Miklós esztergomi érsek, Verancsics Antal egri püspök, Bornemisza Pál nyitrai püspök szeretnék megfegyelmezni. Súlyos nevek, maguk is jeles írásművészek. Bornemisza azonban maga mondja: „Egyfelől féltem, másfelől égett a szívem és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha számot fel nem tátottám volna.” Nagy pillanat tehát az az 1558 júniusa akkor Bécs városában. Évtizedekkel Shakespeare előtt megszületik egy magyar nyelvű tragédia; és elénk lép egy nagy hatású evangélikus prédikátor, a magyart széppróza egyik megteremtője, aki már egy lírai költeményt is magáénak mondhat — a „Siralmas énnéköm” kezdetű éneket — s aki nem kisebb költőnk tanítómestere lesz rövidesen, mint Balassi Bálinté. Ez a nagyszerű ember azonban, minden szigorú elkötelezettsége ellenére sem szakít a magyar kultúra addig felgyűlt hagyományaival: ha kell, bájoló imádságokat jegyez le pótolhatatlan jelentőségű néprajztudományi bizonyságot hagyva ezzel a pogánykori magyarság szokásairól; máskor pedig, Az ítéletről című, és a konkolyos búza példázatát magyarázó énekében a középkori magyar Mária-kultuszt folytatja, amikor Krisztussal így szólíttatja meg Szűz Máriát: Virágozó méhedben viselél Ezvilágra engemet te szüléi Az te áldott tejeddel élteiéi Emberkorra engem felnevelél. Idvözlöm, én jó anyám, lelkedet, Idvözleim én testedet, méhedet, Megbódogult te emberségedet, Nagy hitedet, cselekedetedet. Íme, Bornemisza Péter mintha az első általunk ma ismert magyar nyelvű költemény: a Mária-siralom párját írta volna meg. Abban Mária siratja Jézus halálát; ebben az immár megdicsőült Krisztus ünnepli szülőanyját. Nincs helyünk és időnk a születő anyanyelvű magyar irodalomnak ezt az óriását részletesen méltatni és kalandokban gazdag pályafutását ismertetni. Ezért most és itt csupán három fő jelentőségét emelem ki. Első helyen tántoríthatatlan hitét és a felvállalt ügy melletti elkötelezettségét. Megfélemlíthetetlen volt. Nem azért, mert a többi embertársánál bátrabb lett volna, hanem mert maga mögött tudta istenét, erkölcsi igazát. Átélte a negyvenhatodik zsoltár szavait, mely szavakat Luther Márton tolmácsolt német nyelven, magyarul pedig századunkban József Attila: Erős vár a mi Istenünk Kemény vasunk és Vértünk. Ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk Másodjára említem bámulatra méltó költői képalkotó képességét. Írói tudását, stílusát. Minden nagy magyar szépprózaíró Bornemisza Péter elkötelezettje. Telegdi és Pázmány prózája se született volna meg Bornemisza nélkül. Bornemisza prózája abban is különbözik jeles elődeitől — a nála koráb-
