Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Nemeskürty István: Kortársunk, Bornemisza Péter
NEMESKÜRTY ISTVÁN Kortársunk, Bornemisza Péter Habsburg Ferdinánd magyar és cseh királyt, osztrák főherceget 1558 tavaszán bátyjának, a nagyhírű V. Károlynak lemondása után Frankfurtban a birodalom császárává koronázták. S míg V. Károly kolostori magányában várja a halált, az újdonsült császár fia, Miksa Bécsben fényes ünnepségekkel várja haza az akkor ismert világ urává vált atyját. Költőkoszorúzások, mulatságok, zenés és színpadi előadások ünnepük a Feminánd kedvelt lakhelye révén a világ fővárosává vált Bécsben a császárt. Hiszen addig Madrid, illetve mindig az a város volt a birodalom középpontja, ahol Károly császár rezideált. S most, íme Bécs a császár lakóhelye! A Miksa trónörökös által személyesen irányított ünnepségek keretében a bécsi egyetem is részt vállalt az eseményekből. Diákjai Tanner György professzor vezetésével Szofoklész: Elektra című tragédiájának előadásával készültek. Tanner egy magyar tanítványát, a Nádasdy Tamás nádor által ösztöndíjjal segélyezett Bornemisza Pétert bízta meg a darab értelmező feldolgozásával. Bornemisza magyar nyelvre ültette át a görög tragédiát, olyan sikerrel, hogy az már június folyamán nyomtatásban is megjelent, mégpedig Bécsben. Nincs hírünk arról, hogy a színjátékot előadták volna, bár valószínű. Az viszont tény, hogy megjelent és kinyomtatták. És milyen színjátékot! Olyant, amelyben elégedetlen alattvalói megölik a zsarnok uralkodót! Bornemisza világosan ki is fejti latin nyelvű kísérő tanulmányában: „A kérdés, hogy vajon mikor a haza a legkíméletlenebb szolgaságban sínylődik: szembe kell-e szállni a zsarnokokkal erőszak alkalmazásával is vagy biztosabban várható a bajoknak enyhítése akkor, ha azt az idő múlására bízzuk?” Vakmerő gondolatok. Párosul ezekkel a „durissima servitute opressa” patria nyelvének, az anyanyelvnek tudatos művelési programja: ,,A magyar nyelven írást nekünk Cicero és minden műveltebb nemzet példája alapján súlyos okokból napról-napra mind jobban és tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani kell.” De nem csak Cicero a példa. A nyomtatvány címlapján egy evangéliumi idézet szerepel, Lukácsból: „Jaj nektek, kik nevettek most, mert még sírtok.” És a következő lapon egy fametszetpár, a fivérét gyilkoló Káin és a Betsza- béban gyönyörködő Dávid ábrázolataival. A humanizmus tanítása tehát az evangélium tanításával párosul; Luther Márton eszméi Cicero eszméivel. Szofoklész egy lutheránus igehirdető értelmezésében szólal meg. És az a lutheránus igehirdető olyan vakmerő, annyira elkötelezett, hogy a diák
