Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Sümeghy József: Nyelvtudományi munka — a szülőföld vonzásában. Beszélgetés Kiss Jenő nyelvésszel
SÜMEGHY JÓZSEF Nyelvtudományi munka — a szülőföld vonzásában Beszélgetés Kiss Jenő nyelvésszel Kiss Jenő nyelvész az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelv- történeti és nyelvjárástani tanszékén docens. Rábaközi, a Sopron megyei Mihályiban született. Ide is kötő lelkészi szolgálatom hozta magával régi ismeretségünket, sőt igaz barátságunkat. Felesége, aki orvos, a Mihályival egyesített Kisfaludról való. Három gyermekük van. — Mikor gondoltál arra, hogy nyelvész leszel? — Az egyetemen. A gyökerek azonban a soproni Berzsenyi Gimnáziumba vezetnek vissza. Kitűnő és nagyon szigorú latin tanárunk volt. A latin nyelven keresztül jutottam el oda, hogy nyelvi kérdések közelebbről érdekelnek. A soproni gimnáziumi latin órákon kaptam kedvet és szikrát. Elsőéves egyetemista koromban nyélvjárásgyűjtő kirándulásokon vettem részt. Ettől fogva érdekel különösen a nyelv élete. Ekkor kaptam nagy kedvet a nyelvjáráskutatásra és gyűjtésre. — És milyen indítást kaptál Mihályiban, szülőfaludban? — Rábaköz, Mihályi szülötte volt Zsirai Miklós, nemzetközi hírű finnugor nyelvész. Ö is mihályi tájszavakat gyűjtve kezdte el munkáját. Beszéde, írása anyanyelvűnk gyökös régiségeit, harmatfriss, élő ízeit, a tájszó édes lejtését őrizte meg holtáig. Ezt írja róla egy méltatója: „Nemcsak adott népének, hanem vett is tőle. Tőle, a rábaközi népből vette azt a nyelvet, amelyen a tartalmat, az ismereteket népének tolmácsolta. Nála magyarab- ban és szebben magyar nyelvész még nem írt —, anyanyelvűnk rejtett kincseit úgy, mint ő, legfeljebb ha jeles íróink ismerték, ismerik. A régi nyelv és a népnyelv szépségei egyaránt ihlették tollát: írásaiban ezeket is, azokat is felhasználta ... népies ízű szavakat avatott irodalmivá . . . bőségesen élve a régi és a népnyelv magyaros fordulataival, kifejezéseivel, hasonlataival, sőt közmondásaival is.” Zsirai Miklós élete és munkája fénylő és követendő példa előttem. — Egy helyen azt írtad, hogy munkádat adósságtörlesztésnek szánod. Ezt hogyan érted? — Sütő András szavaival válaszolok: „Boldog, ki másnak nem adós. Így szól a közmondás. Én boldog vagyok, hogy felnevelő szüleimnek, szülőfalumnak, szülőföldemnek örök adósa lehetek.” A tudományos indításhoz még az az érzelmi vonatkozás is járult, hogy az ember szülőfaluja életét vizsgálhatja a nyelvben, a nyelven keresztül. Azokból az emlékekből gyűjthet, amelyek gyermekkorában a legtermészetesebb dolgok voltak. Ezt igyekeztem átörökíteni a tudomány számára. Az erős érzelmi szálak odakötnek, de lendítenek is. Később az egyetemen tudatosodott bennem ez a szülőfalum-
