Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Jánosy István: Találkozásom Nagy Elemérrel
28 JÁNOSY ISTVÁN: TALÁLKOZÁSOM NAGY ELEMÉRREL ház méreteit ugyan kissé nagynak találtam (Elemér magához méretezte), de ő megnyugtatott: a tér nem kerül pénzbe. 1974 decemberében megindult a szervezkedés. Hernád Tibor ajánlotta a mesterembereket: Zsohár Gábor kőművest és Major Lajos ácsot. Mindkettő nagyszerű szövetségesnek bizonyult. Zsohár beszerezte a téglát és a betongerendákat; a beszerzésben utóbb mi is aktivizálódtunk: autón becserkésztük a közel-távol környéket, mert Keszthelyen vajmi kevés anyagot találtunk. Közben igen nagy nehézségeink támadtak, mivel a nagy balatoni építkezési láz közepette szinte lehetetlen volt a szállításhoz gépjárművet biztosítani. Ha nagy nehezen sikerült is teherautót szerezni, rakodókat már nem adtak hozzá. így minden rakodást magunk végeztünk: emelgettük a fedélszéket tartó, hatalmas fenyőtörzseket, hordtuk a cementes és mészhidrátos zsákokat. 1975 őszére álltak a falak, meglett a fedélszék és áj cserepet már mi raktuk rá: késő éjjelig raktuk, a léceken vastagon állt a zúzmara, s fölöttünk láthatatlanul húztak a vadludak és szikráztak a csillagok. Elemér úgy tervezte a házat, hogy csak három oldala legyen falazott, a ház oroszlánrésze fából készüljön és ezt magunk építsük be. így nemcsak a padló, a mennyezet készült fából, hanem mind a válaszfalak, sőt a homlokfal is, két óriás ablakkal. Ezek teschauer-kereteit is magunk barkácsoltuk. Ez a mérhetetlen mennyiségű párhuzamos munka kovácsolt össze bennünket olyan baráti szövetséggé, amilyen egy életben ritkán adódik. Milyen büszke voltam, amikor munkámon lelkesedett: „Nem hittem volna, hogy ezt is meg tudja csinálni!” — mire én azzal vágtam vissza: „Építőmester volt a nagyapám!” Elemér sokszor hangoztatta, hogy a lakóház ilyen nagymértékű fából készítéséhez a nemeskéri templom faépítményéről vette a példát: milyen meg- ragadóan szép az ilyen természetes faszerkezettel tagolt, jól harmonizált tér a fehérre meszelt zárófalak között. Maga a faszerkezet az elképzelhető legszebb dekoráció. Különösen szép beépítési lehetőséget tartogat a padlás hatalmas tere, ahol is a szelemenek, a szarufák, kötőgerendák a zárólapokon belül kerülve gyönyörű ritmussal tagolják az egész teret. Sokszor hallottam Elemértől: az építészet elsősorban emberszolgálat: alakítsuk úgy a teret, hogy az ember a lehető legjobban érezze magát benne. Hát ez igazán elmondható a mi házunkról is: amióta megvan, igazán nagyon jól érezzük benne magunkat, iparkodunk minél több időt Gyenesen elmulatni. Milyen fellélegzés volt a könyvektől lakhatatlanná zsúfolt egyetlen szobánkból idemenekülni és végre szabadon, kényelmesen kinyújtózkodni. De a szemünknek is jó: állandóan a mennyezet szép, arányosan tagolt faszerkezetét nézni. Borzolt idegeinket már ez is megnyugtatja. Milyen szomorú, hogy most annyi magánház épül (itt Gyenesen is) és az építtetők ezt a lelki ráhatást nem ismerik. Azt, amit az egyszerű, értelmes formákkal, arányokkal épült ház sugároz maga körül és belsejében. Ahogy olyan megnyugtatóan illeszkedik bele a tájba, mintha maga is a természet alkotása lenne. Szinte kész orvosság hajszolt idegeinknek. Ehelyett a mai emberek derekas része szinte utazik arra, hogy családi fészke minél nyugtalanítóbban ríjon ki környezetéből, hetykén pöffeszkedjék értelmetlen ki és bedudorodásaival, csáléra csapott tetejével, összevissza csellengő nyílásaival. Pedig a szép arányok titkát már Püthagorasz is ismerte és nemcsak a görögök, hanem még a későbbi korok építészete is követte, mert érezte harmóniája megnyugtató hatását. Mestere volt e titoknak Elemér, aki évekig tanította a Műegyetemen az építészettörténetet. A lehető legkristálytisztább
