Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Sulyok Imre: Az új Liszt-kiadás
70 SULYOK IMRE: AZ ŰJ LISZT-KIADÁS Lehet, hogy csak egy forrás van, de lehet nyolc-tíz is. Eközben az elírások, sajtóhibák előkerülnek, de más problémák is megoldódhatnak. Fokról fokra alakul ki a helyes kottaszöveg. Ezután következik a darab vagy 20 különböző szempont szerint történő átvizsgálása, amikor is az összehasonlítások után esetleg még megmaradt hibákat kell a mű belső logikájának segítségéve’ korrigálni és a végleges szöveget megállapítani. Gyakran nem elegendő az egyes részek, ütemek összehasonlítása: különféle (harmóniai, formai stb.) szempontból történő analízisre is szükség van. Külföldi és saját tapasztalataink szerint az összkiadások közreadását cé’- szerűen, több okból is, legalább két szerkesztőnek kell végeznie. A Dvorak összkiadásnál például a két közreadó két levonaton önállóan szerkeszti meg a szöveget, melyet azután összehasonlítanak. Mi ezt egy levonaton oldjuk meg. Egyidőben külön-külön két darabon dolgozunk, melyeket azután megcserélünk- A két szerkesztő bejegyzéseit más-más színű irónnal teszi, melyek szükség esetén radírozhatok. A problematikus vagy eltérő helyeket ezután megvitatjuk, és így alakítjuk ki a végleges szöveget. A munkához természetesen felhasználjuk a művekre vonatkozó egyéb adatokat is, melyek a hatalmas Liszt-levelezésben, a róla vagy a művekről szóló monográfiákban (mint pl. A. Göllerichnek Liszt zongoraóráiról vezetett naplójában stb.) találhatóak. Az új Liszt-kiadás első négy kötetét Gárdonyi Zoltán és Szelényi István adták közre. Az 5.-et Boronkay Antal. A 6. kötettől kezdve a közreadás munkáját e sorok írója és Mező Imre vette át, akik közül az előbbinek feladata a forráskutatás, míg az utóbbi mint a Zeneműkiadó Vállalat szerkesztője a közreadás után a kötetek belső szerkesztője is. Végül hadd említsük meg, hogy miként gyakran mi is más kutatók „melléktermékeiként” jutunk adatokhoz, úgy az NLA, szerkesztése-közreadása közben is adódnak ilyen „melléktermékek”. A legtöbb természetesen Liszt személyere vonatkozik; ismeretlen levelek, életrajzi adatok kerülnek elő, melyeket természetesen mi is átadunk az ezzel foglalkozó kollégáknak. így lehetett a Vi'a Crucis zongora négykezes, valamint szólóorgona változatát, továbbá két más, eddig ismeretlen orgona átiratot közzétenni. S így tudtuk meg azt is, hogy a weimari archívumban Liszt három zongoradarabjának kései másolatát őrzik, melyen Bartók Béla kezevonása található. A budapesti Bartók-Archívum és a weimari Archívum munkatársainak segítségével megállapíthattuk, hogy a másolatok Budapesten készültek 1912-ben. Evégből az eredeti kéziratokat (!) a Breitkopf és Härtel cég útján Budapestre küldték, ahol azokat egy Mattasovich Viktor nevű másoló lemásolta. Ezután Bartók a másolatokat a régi összkiadás számára revideálta, kijavította s a metszésre vonatkozó utasításokkal látta el.
