Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Magyar irodalom Romániában
62 POMOGATS BÉLA: MAGYAR IRODALOM ROMANIABAN szélő Kós Károlyt, Makkai Sándort, Nyirő Józsefet, Kuncz Aladárt, Molter Károlyt, Bánffy Miklóst, Berde Máriát, Tamási Áront, Balázs Ferencet és Bözödi Györgyöt. A helikonista írók szerepeltek az igen népszerű Pásztor- tűz című irodalmi folyóiratban is. Mellettük — gyakran a helikonistákkal folytatott vitában — tett szert mind nagyobb jelentőségre a baloldali irodalom és tudományosság Korunk című folyóirata. Ennek szerkesztője, Gaál Gábor ugyancsak értékes íróegyéniségeket gyűjtött folyóirata köré, így Nagy Istvánt, Méliusz Józsefet, Balogh Edgárt és Salamon Ernőt. Az erdélyi magyarságnak ez a „hőskora” áldozatos munkával hozta létre a magyar kisebbség öntudatát kifejező irodalmat, és ennek az irodalomnak igen értékesek voltak az eredményei, talán elegendő, ha most csuoán Reményik, Áp- rily, Dsida, Kós és Tamási műveire utalok. Az újabb világháború eseményei nagyrészt lerombolták a nemzetiségi irodalom kialakult kereteit és intézményeit, s ezért 1945-ben ismét szinte a semmiből kellett megszervezni a romániai magyarság kulturális életét, igaz, ez a szervezőmunka már a két világháború közötti fejlődés eredményeire támaszkodhatott. Az újjászülető kisebbségi irodalom hamarosan fejlődésnek indult, jól működő intézményeket alakított ki, számos fiatal tehetséget nevelt. Űjabb történetének általában négy szakaszát lehet megkülönböztetni. Afz első, 1944 végétől 1948-ig tartó időszak a nemzetiségi irodalom újjászervezésének, a nemzetiségi intézmények — az irodalmi folyóiratok, a könyvkiadás, a színházi kultúra, az iskolarendszer, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem és mindenekelőtt a Magyar Népi Szövetség, a romániai magyarság politikai szervezete — kiépítésének időszaka volt. A második — 1948-tól 1962-ig tartó — szakaszban ment végbe a művelődési élet átszervezésének folyamata, ugyanakkor ezt a folyamatot erősen megterhelte, eltorzította a szektariánus-dogmatikus politika és irodalompolitika, a „személyi kultusz” korszakának az a voluntarista gyakorlata, amelyet a hazai politikai és szellemi élet történetéből is jól ismerünk. Igen szűk keretek közé szorult az alkotó munka. Az erdélyi magyarság számos szellemi vezetője, közöttük Balogh Edgár, Méliusz József, Kurkó Gyárfás, a Népi Szövetség elnöke, Csőgör Lajos, a marosvásárhelyi orvosi egyetem rektora és Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök börtönbe került, megszüntették a Magyar Népi Szövetséget, majd a Bolyai Tudományegyetemet. A harmadik időszak — 1962 és 1976 között — a politikai torzulások felszámolását végezte el, ekkor, főként 1968-tól kezdve, ismét sokat fejlődött a nemzetiségi kulturális élet is, a romániai magyarság számos új intézménnyel, közöttük legfonltosabbként a bukaresti Kriterion könyvkiadóval gazdagodott, s szabadabbá váltak az irodalmi, illetve a tudományos — történelmi, művelődés- történeti, néprajzi — alkotó munka feltételei. Azóta — a kulturális élet változásainak negyedik szakaszaként — viszont ismét az irodalmi és nemzetiségi intézmények visszaszorulása tapasztalható, nehéz kérdéseket jelent az anyanyelvi iskoláztatás ügye, megint nehezebbé váltak az alkotó munka feltételei. A nemzetiségi irodalom legfontosabb alkotó műhelyeit — a Kriterion könyvkiadó mellett — ma is az irodalmi és kulturális folyóiratok jelentik. 1946-ban Gaál Gábor szerkesztésében indult meg az Utunk című irodalmi hetilap, ennek munkáját hosszabb ideje Létay Lajos irányítja. 1953-ban kezdte meg tevékenységét Marosvásárhelyen a romániai írószövetség folyóirata, az Igaz Szó, szerkesztője Hajdú Győző. 1957-ben Kolozsvárott újította fel munkáját a Korunk című folyóirat, első szerkesztői Gáli Ernő és Balogh
