Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Benczúr László: Hallgatója voltam, tanítványa maradtam. Száz éve született Barth Károly
38 BENCZÚR LÁSZLÓ: BARTH KÁROLYRÓL megkeményítette Isten a szívét, hogy látván ne lásanak, hallván ne értsenek. Ez a megkeményítés azonban részleges, és nem tart örökké. Eljön az idő, amikor az egész Izrael hinni fog, és ezt kiáltja Jézus felé: „Áldott, aki jön az Űr nevében!” Addig sajátos, nyugtalanító szerepet tölt be Isten nagy háztartásában. Kérdésessé tesz minden olyan istenfogalmat, amely nem azonos a történelem egy sajátos részében, Izrael történetében magát kinyilatkoztató Istennel, Ábrahám, Izsák, Jákob Istenével. Hitre való képtelenségével pedig figyelmezteti a hívőket, az egyházat, hogy a hit nem a mi érdemünk, nem kérkedhetünk vele, mert ingyen vett ajándék, a Szentlélek munkájának csodája. Az antiszemitizmus lázadás Jézus Krisztus Atyja, a mi Atyánk ellen és a Szentlélek elleni bűn. — íme, egy új abb példa, hogy Barth Krisztus-központú gondolkodása mennyire nem szakadt el a profán élet véres valóságától. Ugyanerre kellett felfigyelnem az akkori idők vészterhes politikai eseményei között is. A hitleri villámháború kezdeti sikerei elkápráztatták és megdöbbentették a világot. Február 23-án este azért jöttünk össze lakásán, mintegy harmincán, hogy felmérjük a Lengyelország lerohanása óta kialakult helyzetet. Barth felhívta figyelmünket, hogy mennyire más az egyházak magatartása az első világháborús tapasztalatokhoz képest. A frontoktól függetlenül is kifejezik együvétartozásukat. Kifogásolta, hogy Chamberlain legendás esernyőjét a Hitlerrel való egyezkedés szimbólumává avatták. Foglalkozott a pápa béketörekvéseivel, de helytelenítette, hogy a mielőbbi és a minden áron való békét szorgalmazza, amikor Európa békéjét egyedül a nácizmussal; szemben tanúsított ellenállás biztosítja. Ez áldozattal jár. A hitleriz- mus németországi hatalomra jutásáért egész Európa felelős. Ez azonban senkit sem ment fel a fegyveres ellenállás kötelessége alól. Néhány nap múlva maga is katonaruhában jelent meg az egyetemen. Önkéntesen vonult be. Tüntetni akart tettével. A pacifizmus ideje elmúlt. Nincs megalkuvás. Egy óraközi szünetben kávé mellett beszélgettünk vele lakótársammal, Tőkés István erdélyi református lelkésszel. Barth hívott meg. Félős — mondotta —, ha kisujj unkát nyújtjuk Hitlernek, az egész testünket katasztrófába rántja. Szerinte a nemzetiszocializmus nemcsak politikai kérdés, hanem hitkérdés is, mivel vallásos üdvintézmény és antikrisztusi ellenegyház formájában lép fel. Megtéveszti és elámítja a tömegeket, amikor politikáját „pozitív keresztyénségnek” tünteti fel. Az egyháznak imádkoznia kell a nemzetiszocializmus bukásáért, ugyanakkor imádkoznia és dolgoznia kell a jogállam helyreállításáért. Ezt fejtette ki azokban az előadásaiban, amelyek később „Die Kirche und die politische Frage von Heute” (Az egyház és a politikai kérdés ma) címen nyomtatásban is megjelentek. Belecsendült a fülem. Nem az újságolvasásra és a hadihelyzet tanulmányozására vetettem magam. Az érdekelt, hogy milyen teológiai alapállásból jutott ilyen egyértelmű és ennyire konkrét politikai állásfoglaláshoz. „Rechtfertigung und Recht” (Megigazulás és jog) c. sok vitát kavaró bibliatanulmánya tárta fel előttem a teológiai hátteret. Tanulmányában rámutatott, hogy az állam nem a bűneset következménye, nem valami szükségszerű rossz, amit kénytelen-kelletlen tudomásul kell vennünk; de nem is Isten teremtési rendje, amely bennünket gondolkodás nélküli engedelmességre kötelez. Az állam is — bár közvetve — Krisztus uralma, királysága alá tartozik. Azért rendelkezik a hatalom kardjával, hogy a föld egy-egy meghatározott területén az emberi együttélés érdekében biztosítsa az igazságot és a szabadságot a jog érvényesítésével; védelmet
