Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Kosáry Domokos: Evangélikusok és a művelődés Magyarországon
KOSÁRY DOMOKOS: EVANGÉLIKUSOK ÉS A MŰVELŐDÉS 23 milálódott. S itt ne csak a szepesi németekre gondoljunk, hanem a XIX. századi városi lakosságra a mai Magyarországon is. Az a német elem pedig, amely nem asszimilálódott vagy amely — 'mint például az erdélyi szász evangélikus német közösség — szembefordult a magyar szabadságharccal, kivételt képezett e vonatkozásban. S tegyük hozzá, hogy alighanem helyes volna, ha történetírásunk Erdély rendkívül archaikus viszonyai között az erdélyi szász régi kiváltságokat is több megértéssel kezelné. Az1 persze igaz, hogy egy modern polgári államban ilyen kiváltságok nem voltak elképzelhetők. De ha a magyar rendi szabadságok átfejlődhettek liberális szabadságokká, akkor az erdélyi szászok kiváltságait is át lehetett volna fejleszteni liberális nemzeti szabadságjogokká. Erdély annyira archaikus volt, hogy ott még a pietizmus is 30—40 évvel később jelentkezett. A magyar befogadó nemzet volt végig a XIX. században. Aki ezt nem vállalja, az nem tud, nem mer a valósággal szembenézni. A befogadó nemzetben befogadók a vallások is, a reformátust is beleértve. Mindegyik vallás és egyház művelődése integráns része, alkotó eleme hazai nemzeti művelődésünk sokszínű folyamatának, örökségének. A XVI. század óta kialakult újnak, de a korábbi réginek is. Egyik sem élvez kizárólagos privilégiumot, mindegyik a többivel együtt, a maga arányában ilyen alkotó elem. Befejezésül csak annyit, hogy ha megkérdeznének, ki volt a legkitűnőbb ember, akivel találkoztam, azt felelném, hogy Gombocz Zoltán, a nyelvtudós, az Eötvös Kollégium igazgatója — nekem is igazgatóm volt, a diákok részéről én búcsúztattam a temetőben, 1935-ben. Gombocz jellemzően ennek a peremvidéki evangélikus értelmiségnek késői utóda volt, soproni lelkésztanár család fiaként, és ezt a hagyományt tudatosan képviselte. Nem volt aktív szereplője az egyház életének, de többször fejtegette előttem, hogy ez az értelmiségi hagyományrendszer a nemzeti művelődés és tudomány szolgálatában áll. Erre büszke volt, sok ironikus megjegyzése ellenére. Ö figyelmeztetett arra, hogy ez a létszámát tekintve kis vallásfelekezet a magyar művelődésben bizonyos pályákon arányszámán túl képviselve van. Erre megnéztem az 1930-as népszámlálás IV. kötetét. Ebből kiderült, hogy Magyarországon akkor az evangélikusok arányszáma az össznépességen belül 6,1% volt (a XVIII. század végén még 9,5%). Az értelmiségi pályákon viszont ennél lényegesen magasabb. Elsősorban a közoktatás és nevelés terén. A főiskolai oktatásban 12,3%, tehát több, mint kétszeres. De a legnagyobb: 14% a tanítóképzés és a tanítóság szintjén. Azt hiszem, ez a fő hagyományok egyike Nem a vagyon, nem hatalom birtoka, hanem a művelődés szolgálata. A számarányon felüli szerep nem kiváltság. De megadhatja a jól végzett munka tudatát. Azt hiszem, hogy ez a többi vallás, a többi felekezet nagy pozítí vumaival együtt integráns része nemzeti kulturális örökségünknek, olyan felhalmozott érték, olyan hagyomány, amelyet őrizni érdemes, mert nem visszahúzó tehertétel a mai társadalomban, hanem olyan többlet, amely gazdagabbá tesz bennünket a jövőben is.
