Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Groó Gyula: "Az evangélium derűs fárosza”. Podmaniczky Pál születésének századik évfordulójára
GROÓ GYULA: PODMAN1CZKY PÁL 37 Podmaniczky Árminnak, a fentebb említett Frigyes fivérének első felesége Keglevich Emma grófnő volt. Ebből a házasságból 4 fiú származott. Megözvegyülve, már előrehaladott korban, másodszor is házasságot kötött Egyessy Etelkával. Ebből a házasságból született, óbudai lakásukon, 1885. október 16-án Pál. Október 22-én keresztelték a budavári evangélikus templomban. Két év múlva meghal a második családját >— négy, korábbi házasságából származó fia ekkor már felnőtt — szerény tisztviselői fizetéséből eltartó Ármin. A gyászjelentést az özvegy adja ki, 1886. november 29-én, maga és kiskorú — kétéves — fia, Pál nevében. Ebből a gyászjelentésből értesül csak — legnagyobb megdöbbenésére — Frigyes báró testvéröccse második házasságáról, a gyermek születéséről, s mindjárt Ármin haláláról is. Pedig Frigyes jó testvér volt: amikor — évekkel azelőtt — öccse teljesen eladósodott, tartozásainak kifizetéséért Frigyes mindenét, amije még volt: lovait, fegyver- és pipagyűjteményét — pénzzé teszi. Így vált maga is szegénnyé. Állást vállalt az Adria Biztosítónál, majd a vasútnál — közben regényeket is írt, amiket akkoriban szívesen olvastak —, hogy azután mint a fővárosi Közmunkatanács alelnöke feledhetetlen érdemeket szerezzen a modern Budapest megteremtése terén: ő építtette többek között az Operaházat, rendez- tette a Városligetet, a Sugárutat (Andrássy út, ma Népköztársaság útja), a csatornázást, közvilágítást stb. Így lett a „kockás báró” — pepita szövetű öltönyeiért kapta e nevet — a századvég Budapestjének nevezetes alakjává, akinek méltán adta Krúdy Gyula a „Budapest vőlegénye” nevet (Krúdy Gyula: Budapest vőlegénye. Budapest 1973.). Tudjuk, hogy a kis árvát, Pált, nagybátyja tőle telhetőén igyekezett támogatni. Ezenfelül talán két vonást örökölhetett tőle az unokaöccse: a szépírói hajlamot és tehetséget s a közért való önfeláldozó fáradozást. 1894-ben az özvegy másodszor is férjhez megy. Erről a mostohaapáról keveset tudunk. Mindenesetre a család anyagi körülményei egyre sanyarúbbá válnak. Pál emiatt kimarad a III. gimnáziumból. Pedig égető tudásszomj feszíti, mindent elolvas, ami keze ügyébe kerül. Tizenöt éves, amikor nyomtatásban megjelenik első fordítása (Goethe: Johanna Sebus). 1903-ban érettségi nélkül jelentkezik a pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémiára. Felveszik s a hiányt utólag pótolja. Teológiai tanulmányai befejezése után egy évig a rostocki egyetemen tanul. Rövid modori segédlelkészkedés után, 1910-ben a pozsonyi Teológia magántanárává választják. 1911-től azonban már a Pozsony megyei Felsőszeli gyülekezet lelkésze, 1917-ig. Ebben az időszakban kap életre szóló indításokat: kapcsolatba kerül az akkori magyar- országi ébredési mozgalmak hordozóival: a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséggel (MEKDSZ, Pro Christo), a Bethániával, a Misszió- egyesülettel, amelynek már 1906 óta tagja. 1913-ban már ő rendez Felső- szeliben országos diákkonferenciát. Erre az évre esik házasságkötése is Vargha Ilonával. 1916-ban teológiai magántanári vizsgát tesz, dolgozatáénak cime: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. 1917 végén az eperjesi Teológiai Akadémiára hívják az újszövetségi tanszékre. Az impériumváltozás után a pozsonyi Teológiára kerül, de itt, a teljesen szlovák nyelvűvé vált főiskolán nem volt maradása. 1920 tavaszán Magyarországra, Pusztalőbre költözik apósához. Egyházi állást nem kapva kitanulja a méhészetet. Hamarosan azonban a Bethánia Egyesület lelkésze lesz, fogházmissziót végez s többször is külföldi kiküldetésben jár (Anglia, Svájc, Hollandia). Ekkortól lesz az ökumenikus gondolat elkötelezettje. 1923-tól a Luther Szövetség főtitkára, majd a Deák téri gyülekezet segédlelkésze. Közben sokat ír, nap
