Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985

1985 / 1. szám - Bilibok Pétemé: Örökségünk – a szarvasi evangélikus pedagógusképzés

86 BILIBOK PÉTERNÉ: ÖRÖKSÉGÜNK dön is felkészülhessen erre a feladatra. Mire Benka hazajött, arra is volt gondja Tataynaik, hogy a tanítóképzéshez nélkülözhetetlen oktatási eszkö­zök a képzés rendelkezésére álljanak. Benka Gyula — aki később Vajda Péter után az iskola legnépszerűbb ta­nára lett — megkezdte a munkáját. A tantárgyak nagyrészét a képzősök együtt tanulták a gimnazistákkal. Benka tanította a pedagógiát, pszicholó­giát, vezette a tanítási gyakorlatokat. Amellett koordinálta az egész képzést. Többször kérelmezte az esperességnél, hogy tegyék a tanítóképzést felsőfo­kúvá, azaz az érettségi után 2 évfolyam elvégzésével lehessen tanítói képe­sítő vizsgát tenni. Ez nagyon modern elgondolás volt, de nemcsak abban az időben, hanem még nagyon sokáig megvalósíthatatlannak bizonyult. Benkát viszont meg lehetett érteni, évről évre nehezebb volt a tanítóképzősök — szeminaristák — képzését összehangolni a gimnazistákéval. Amellett nagyon nehéz volt presztízst teremteni a gimnáziumban a tanítóképzőnek. 1869-ben a népoktatási törvény tanítóképzésre vonatkozó előírásait nem volt nehéz megoldani, mert Szarvason eddig is hároméves volt a képzés. Most ezt pon­tosabban szabályozták, s a szeminaristákat a gimnázium felső négy osztá­lyából toborozták. 1881-től a minisztérium négyévesre emelte a képzési időt, ezt azonban a közös képzés keretein belül sehogy sem lehetett megvalósíta­ni a szarvasi iskolában. 1884-től Benka Gyula lett az igazgató, de így sem tudott produktív lépéseket tenni a két intézmény elkülönítésére. Az esperes- ség sem tudott ehhez elég anyagi támogatást adni. Könnyebb lett a helyzet 1895-ben, amikor a tanítóképzőnek saját gyakorlóiskolája lett. Ugyanakkor az iskola megkapta az államsegélyt, s hozzákezdtek az új iskolaépület épí­téséhez. A szarvasiak és az egész egyházmegye nagy áldozatkészséggel tá­mogatta az építkezést. Mikor készen lett az új épület (1906), akkor az egy­házkerület átvette a tanítóképzőt, amely a Tessedik-féle épületben maradt. 1907-től tehát önálló evangélikus tanítóképzője lett Szarvasnak. A gimná­ziummal közös évtizedekről sok panasz olvasható az értesítőkben. De ezek a panaszok nagy igényességet is magukban foglalnak, az egyre jobbra, tö­kéletesebbre törekvést. Jogos volt az a sérelem, hogy a gimnázium mellett a tanítóképzés háttérbe szorult, de a közös képzésben is volt fantázia. Az -egységes alapképzés, a magasabb műveltség nyújtásának igénye óriási fel­ismerés volt a Tatay—Pecz koncepcióban. Nagy kár, hogy nem volt akkor keresztülvihető a gyakorlatban. Az önálló egyházkerületi tanítóképző hamar benépesült. A képzés szín­vonala emelkedett. 1917-ben az egyházikerület vezetői tanítónőképzővé ala­kították át az iskolát. Internátust is szerveztek hozzá. Az egész egyházkerü­letből jöttek ide a tanítónőjelöltek. Az első világháború után megint nehéz idők következtek, de aztán megerősödött az iskola, öt évfolyamúvá szervez­ték. Luther Tanítónőképző néven igen jó iskola lett belőle. Sok tanítónőt, jó pedagógusokat adott az országnak. 1938-ban kezdte megvalósítani a kultusz^ kormány a líceum-akadémia tervet: a felsőfokú tanítóképzést. Ezt a refor­mot azonban sajnálatosan derékba törte a háború. A felszabadulás után nagy anyagi gondokkal küzdve, de viszonylag változatlanul működött az is­kola az államosításig (1948). A szarvasi evangélikusok, akik annyit áldoztak iskoláikért, nehezen törődtek bele abba, hogy iskoláikat az állam veszi át. Később mindenki tapasztalta, hogy ez a fordulat milyen nagy fellendülést tett lehetővé. Igaz, hogy reform reformot követett, szinte évről évre átszer­vezték a képzést. Líceum, pedagógiai gimnázium, óvónőképző, tanítónőképző, ma már alig lehet követni a sok változást. 1959-ben törvény született a fel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom