Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Bodrog Miklós: Az önvesztés gyökere
BODROG MIKLÓS Az önvesztés gyökere Százarcúnak neveztem ugyan az öngyilkosságot egy tanulmányom címében (Lelkipásztor, 1979/5—6.), mégis úgy vélem, hogy valahol az eredetnél az önpusztítások nagy része egy tőről fakad, s ennyiben egyszerű a képlet. Aki ugyanis elemészti magát, az úgy érzi: nem élet az, ami neki jutott, vagy juthat — akkor pedig az életnek álcázott halálnál jobb a meztelen semmi. Hangsúlyozom: ezt az illető érzi így, feneketlen keserű meggyőződéssel, s neki ugyan magyarázhatják, hogy vannak, akik sokkal komiszabb sorssal is szembenéznek, s talán még meg is erősödnek a megpróbáltatásban. Ő szerelmes a fekete szemüvegébe. Mitől?! Egészséges lelkű ember számára néha megdöbbentően aránytalan „okok” váltanak ki végső megfutamodást az élet nehézségei elől. Például egy (nem elmebeteg) fiatalembernek az adott végzetes lökést, hogy véletlenül eltörte a kölcsönkért kerékpárt! Nyilván rendkívül ingatag lehetett a belső egyensúlya — de mitől?! Akárcsak Arany Híd-avatásáAban „Lábszíjjra várt a mesterem: No, várjon, mig megkérlelem!” Többnyire nem kell látványos dráma az élet eldobásához, kell azonban a gyökeres, csőlátásszerű ragaszkodás a nihilhez, a reménység végső száműzése! Egy éppen hogy megmentett fiatal nő beszámolójának talán legjellemzőbb mondata ez volt: „Elhatároztam, hogy rajtam nem lehet segíteni.” Az ő életét külső szemlélők akár irigylésre méltónak is tarthatták, ő azonban úgy ítélt, hogy annak immár semmi értelme. Honnan ered az a mérgező gyökér, amely ágas-bogassá terebélyesedve a leghamarabb elszívhat minden nedvet az élet elől? Ezt az elsőrendű kérdést próbálom most megközelíteni, a viszonylag bővebb tárgyalás végett más szempontokat háttérben hagyva. (Kiegészítésül hadd utaljak Az önpusztítás neurózisa című, Ringel nyomán írt dolgozatomra, mely a Theologiai Szemle 1985. évi első számában jelenik meg.) Mert amennyire ezt tisztázni Sikerül, annyira kapunk alapvető választ arra a kédésre: mit tehetünk első renden az öngyilkosságok megelőzésére, akkor, amikor a később haláltermő gyomot még viszonylag könnyű kihúzni, s amikor talán még nem is látszik olyan veszedelmesnek. Tehát: milyen bölcsőben tenyészhetnek az öngyilkosság, csírái? Mi teheti az embert halálpártivá?
