Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - A Deák téri evangélikus fiatalok beszélgetése
A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS FIATALOK BESZÉLGETÉSE Mit vár a mai ifjúság az egyháztól? — Ahhoz, hogy megformáljuk a hazai evangélikus egyház vágyott és remélt képét, nem szabad szem elől veszteni az Egyház örökérvényű küldetését. Ezt kell alkalmaznunk, aktualizálnunk a ma és a közeljövő magyar evangélikus viszonyaira. Mindenekelőtt helyre kell igazítanunk a fenti kérdést, s magunk felé fordítanunk: mit várunk magunktól és egymástól mi, akik fiatalok vagyunk, és akik része vagyunk annak a négyszázezernél sajnos jóval kisebb, lelkészekből és laikusokból, idősebbekből és fiatalabbakból álló közösségnek, amelynek ügye az evangélikus egyház. Az egyház: mi vagyunk. S így kérdezzük magunktól: milyennek szeretnénk látni a közeljövő hazai evangélikus egyházát, amelynek tagjai szeretnénk maradni, és másokat is magunk közé szeretnénk hívni? — Korunk társadalmát az emberi kapcsolatok kiüresedése jellemzi, válságban a család, a házasság stb. Fél a mai ember a magánytól, de fél a kapcsolatoktól is, igazában nem tud közösségben élni. Nem tud segítő kezet nyújtani és elfogadni. Minden bizonytalanná vált, nincs biztos pontja az életének. Mintha nem kötődne semmihez korunk embere, úszik az események, a jelenségek felszínén, jobb esetben csak a tényeket ismeri. Nem tud mélyrehatóan gondolkodni, képtelen a dolgok, a jelenségek lényegéig hatolni. Ugyanez jellemzi az érzelmi életét is. Minden megnyilvánulásában fogyasztóként viselkedik; törekedni a minél újabb, ismeretlenebb felé, és szabadulni a megismerttől, a tegnapitól. Pedig nem tud így élni, ezt mutatják a különböző ifjúságszociológiai kutatások is. Az ifjúsági gangek („bandák”) tagjai erős megkötéseket, normatívákat vállalnak magukra, csak hogy tartozzanak valahová, s a problémáikra is megkapják a választ — a gang leszűkített világában mindenesetre. — Heinrich Böll írta a hatvanas években az azóta nálunk is uralkodóvá vált fogyasztói társadalomról: „ ... még nem tudni, hogy ez a nagy technikai intelligencia nem arra vállalkozott-e, hogy az embert is elnyűje, hogy valamiféle gigantikus Auschwitzot létesítsen, ahol a kapun az lehetne a fölirat, hogy ,A fogyasztás megszabadít’ ”. A fogyasztói társadalom atomizálja tagjait, az emberek egyedül érzik magukat, s ezért fokozottá lesz közösségi igényük. Az egyháznak közösséget jelentő hellyé kell válnia ebben a világban. A közeljövő egyházát a mainál sokkal közösségibb formában tudom csak elképzelni. — Napjaink emberét a kétségbeesés, a reménytelenség, a felszínesség, a kiüresedés és a lebegés életformája sújtja. Ezt az embert kell megszólí
