Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Reisinger János: M. S. mesternél a Felvidéken
REISINGER JÁNOS: M. S. MESTERNÉL A FELVEDBKjEN 71 a kompozíció sugallja azt a jelentést, hogy ők valóban elhívottak, akik látni szeretnének, és lelkűkben az az „első szeretet” (Jel 2, 4) honol, mely a szom- júhozók és keresők ajándéka. A kalapot fejen felejtő, botostul-kutyástul ide igyekvő pásztorok boldogságát szinte láthatatlan mozzanatok emelik ki. De vajon ugyanilyen leírhatatlan, „lefesthetetlen” az öröm azok esetében is, akiknek életében már előbb megszületett Krisztus? Nem halványul-e az a mindennapokban? Milyen boldogság, milyen hit van a Krisztus születésének Máriájában, Józsefében? A már nem középkori egyoldalúsággal eszményítő, de még nem is manie- rista módon torzító későgótikus festészet küldötteként M.S. mester különösen emlékezetessé teszi számunkra Mária és József alakját. Arányos, szép termetük, értelemtől áthatott lényük, nyugodt, de nem felszínes nyugalmat tükröző ábrázatuk túltesz Albrecht Dürer 1500 körüli Krisztus születésének (München) házaspárján vagy a kortárs ábrázolások bármelyikén. E stílustörténeti korszak előnyei abban nyilatkoznak meg, hogy a rendkívül magas színvonalú technika a kompozícióban, az alakformálásban bizonyos visszafogottságot enged, ezáltal változatos színkezelésre nyílik lehetőség, s végül stilizálás és természetesség hiánytalanul fonódhat össze. A stílustörténeti korszak minden előnye is kevés azonban az egységes mű létrehozásához, benyomásának kiváltásához. A tehetség mindig öncélúvá válik, ha hiányzik az igazi hit. A XV—XVI. század a többi művészet között a festészetnek is azért nagy korszaka, mert a stílus- és ízlésfejlődés a hitújítás elemi vágyával kapcsolódott egybe. Soha ilyen rajokban nem támadtak alkotók, akiknek egymástól függetlenül közös törekvésük az élet egységes, végső értelmének ábrázolása volt: Masaccio, Michelangelo, Leonardo és Raffaello, Dürer, Cranach és Brueghel, Altdorfer, Grünewald és M.S. mester. Tekintsünk előbb Máriára. Fejét meghajtva Jézushoz fordul, gyönyörű arcán, amelyet csillogva leomló hajfonatai emelnek ki, enyhe fáradtság tükröződik. Testtartása egyenes, két keze, szinte eltakarva viselősségének fájdalmait, imára illeszkedik össze. Öltözékét vállain is szétterülő fehér főkötője, barna ruhája és az elmaradhatatlan tengerzöld palást alkotja. Ami ez utóbbit illeti: nem szabad felednünk, hogy M.S. mester megrendelésre dolgozott. A felvidéki gazdag bányavárosok ez idő tájt, a XV—XVI.
