Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Hans Weder: Apokaliptikus korhangulat
12 H. WEDER: APOKALIPTIKUS KORHANGULAT eszméket bírálja. Hiszen ahelyett, hogy kiszolgáltatta volna a bűnöst Isten ítéletének, bűnbocsánatban részesítette (vö. Mk 2,5). Ahelyett, hogy kizárta volna a tisztátalanokat az emberi közösségből, megtisztította őket. Megérintette az érinthetetleneket, nem hagyta, hogy Isten ellenségei megrögződjenek ellenségességükben, hanem szeretetet ajándékozott nekik. Mindez annak a jele volt, hogy Isten uralma kiterjesztette hatalmát a jelenre. Az apokaliptikus gondolkodás alapvető kritikája tehát azt jelentette: Isten uralma nem abban áll, hogy Isten véglegesen elhatárolja magát ellenségeitől, és ezért jelenleg sürgető feladat az ember Istentől való távolságának leküzdése. Lényegében véve apokaliptikus álom az az elképzelés, hogy Isten népének egyértelműségét a harc és a megsemmisítés által kell létrehozni. Az az apokaliptikus álom, hogy erőszakkal létre lehet hozni az egyértelműséget. Ennek az apokaliptikus álomnak mondott búcsút Jézus, amikor kilátástalannak ítélte a gonoszság elleni erőszakot, és a kiengesztelődés erőtlen, gyenge szavától várt mindent. Az ellenség szeretete nála a felébredés volt az apokaliptikus álomból, a korlátlan szeretetre szóló parancsa pedig az a kiáltás volt, amellyel minden embert fel akart ébreszteni. Itt is felfedezhetjük a jelenlegi korhangulat egyik alapvonását, amelyet általában nem tekintünk minden további nélkül apokaliptikusnak. Nem csupán a világkatasztrófák várása apokaliptikus. Az is apokaliptikus, ha az erőszakban, az emberiség erőszakos megbékítésében bízunk. Apokaliptikus az az elképzelés is, hogy az emberi lét tisztaságát és egyértelműségét nem az egyesítés és a kiengesztelődés útján, hanem a kizárás és a megsemmisítés útján lehet létrehozni. Ha az Isten tiszta népének létrehozását egykor Isten apokaliptikus, erőszakos tetteként várták, ma az emberi egyértelműség létrehozása olyan vállalkozássá lett, amely híján van az Istennel való bármilyen kapcsolatnak. De azért erőszakos tett maradt. Mégpedig annyira globális méretű erőszakos tett, hogy minden további nélkül átváltozhat globális katasztrófává. Legfőbb ideje volna felébredni ebből az apokaliptikus álamból. Jézus ébresztő kiáltása ma sem halkult még el... Az idő folyása és a pillanat A Márk-evangélium Jézus prédikációjának rövid összefoglalását adja (1,15): beteljesedett a döntő pillanat, közel van Isten uralma, térjetek meg, és higy- gyetek az evangéliumban! Akár valódi Jézus-mondás ez, akár üzenetének későbbi összefoglalása, Jézus fellépését mindenesetre a döntő pillanat beteljesedéseként érti. Ez is az apokaliptika kritikája, miként azonnal megmutatjuk. A döntő pillanat beteljesedéséről van itt szó. Felkelti figyelmünket ez a szóhasználat. Rendesen az idő beteljesedéséről beszélnénk, az idő folyásáról, amely itt elérte célját. Az apokaliptikus gondolkodás is az idők folyásán tájékozódik. Hatalmas — az ősidőktől a végső időkig ívelő — idő- intervallumokkal foglalkozik. Sok apokaliptikus vázlat arra tesz kísérletet, hogy korszakokra tagolja az idő folyását, hogy ezzel kiemelje minden történés tervszerűségét. Az idő folyásából kell kiolvashatónak lennie annak is, hogy mikor ér véget az idő. Kell, hogy az idő folyásából felismerhető legyen, mikor érkezett el az idő beteljesedése.
