Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Szerkesztői jegyzetek
94 Szerkesztői jegyzetek SZERKESZTŐI JEGYZETEK Ez a néhány mondat betekintést enged jelen számunk összeállításának szempontjaiba, és vázolni szeretné az összefüggéseket, amelyekbe az egyes cikkek sorakoznak. Néhány éve minden számunkat Isten szavának megszólaltatásával kezdjük. Ehhez először Luthert hívtuk segítségül, majd a XX. század hatásában legjelentősebb evangélikus teológusát. Tillich a mai ember nyelvén, gondolatvilágában hirdeti Jézus Krisztus jóhírét. Az olvasói visszhang mutatta legutóbbi számunk után, hogy az ő igehirdetése nagyon személyesen és mélyen érinti korunk gondolkodó emberét. Hazai (és nemcsak hazai) társadalmi problémáik közé vezet Andorka Rudolf. Áttekintő írásával az egyház társadalmi felelősségét akarjuk újra jelezni. Különösen fontos, amit a megoldás irányában összegez a folyó kutatási munkából. Személyeket az idő sodra idézett elénk. Zolnay Lászlóra elhunyta alkalmából tekintünk. A 75 éves Tatay Sándort Czine Mihály köszöntötte az irodalmi esten, és rendelkezésünkre bocsátotta értékelésének szövegét, az író pedig a badacsonyi szőlőkerti munka pihenőjében megírta nekünk novellájában tettbe öltözött üzenetét. Bajcsy- Zsilinszky alakja, halála a 40. évfordulóhoz kapcsolódik, amelyet ebben az évben ünnepelt az ország. Schweitzer Albert húsz éve halott. Tőle egy magyarul még meg nem jelent visszapillantását hozzuk az életét végigkísérő eszmékről. Mintha közvetlenül beszélgetne velünk nyolcvanéves korában világlátásáról. ök mind a négyen evangélikusok, ezért is fordultunk feléjük. De munkásságuk különböző területeken, mértékben és kiterjedésben mesz- sze túlnő rajtunk, egyházunkon. Folytatjuk századunk nagy teológusainak bemutatását, hiszen évtizedek estek ki, amikor másfelé foglalt el bennünket az élet. Rahner köztük eddigi sorozatunkban hozzánk az időben legközelebb álló. A megújhodó katolicizmus nemrégiben elhunyt gondolkodóját legjelentősebb magyar szakértője szólaltatja meg sodró erejű tanulmányában. Végtelenül sokat tanulhatnánk mi, evangélikusok is Rahnertől — erre fog rádöbbenni az olvasó. Én magam ezt éltem át azonosuló szívdobbanással, amikor végigolvastam a róla szóló és őt megszólaltató, belső forróságú kéziratot. Folyóiratunk már kezdetben felvette programjába a világ nem keresztyén nagy vallásaival való foglalkozást. Ritka megjelenésünk és bő feladataink miatt most tudtunk a megvalósításhoz hozzákezdeni. Kiváló magyar ismerőjét kértük, hogy világítsa meg a buddhizmus jelenig érő múltját, amelyet a szerzővel együtt nem tarthatunk lezártnak. Olvasóink tapasztalták, hogy a képzőművészet kedves területünk. Itt is, mint a szépirodalomban, de általában az alkotók körében ismételten találkozunk a keresztyén hitet, a lét értelmét, a Szentírást érintő kérdésekkel. Borsos Miklóssal folytatott beszélgetésünk részben ebben az irányban vezetett, s tőle, akivel már oly sok interjú hangzott el, élményt jelentő, átfogó megnyilatkozást hallhattunk. Frissen készült rajzokkal is megajándékozott. Egyik cikkünk nyelvtörténeti szempontból foglalkozik a keresztyén—keresztény szóhasználattal. Remélhetőleg előre viszi a kérdés megoldását a protestáns sajtóban. Az Újszövetség keletkezése című tanulmányunk a modern kritikai teológia eredményeit veszi számba. Hívő és nem hívő olvasóknak egyaránt szól,akiket más lelki háttérrel ugyan, de komolyan foglalkoztat ez a kérdés. A kulturális figyelőnk a féléves időtávolság és a szűk terjedelem miatt csak szemelgethet a mai hazai termésből. Ugyanezen okból inkább csak könyvekre szorítkozhatunk. Egy világszerte egyetlennek látszó újdonság azonban külön cikket kívánt: a népi bibliai történetek gyűjteménye. Veöreös Imre
