Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 91 Ez a komplex várakozás a mainál jobban fejeződött ki az antik vallásosságban, amely Püthagorasz számmisztikájától az eleusziszi misztériumokig terjedő roppant szélességben hordozta az Isten-kapcsolatot. S mert kultusz is volt, minden belső bomlással szemben szívósan védte közösségi jellegét. Egysége és teljessége lenyűgözte a vallástörténész Kerényit, aki kortársain akart segíteni az antik vallásban levő emberi élmény föltárásával. Vállalkozása végül is a század elit-élményeinek sorát gyarapította; de miért csak azt? Talán azért, mert a pap és a tudós egysége csak élő vallásban képzelhető dl. Kerényi gondja ez lehetett: a tudós létet szűkösnek találta, a papi létet lehetetlennek. Maradt egy keskeny út, amin kevesen járnak. Keresztyén oldalról persze sok kérdés vethető föl e nagyszabású életművel kapcsolatban. Most csak egyet említünk: valóban szupranaturális-e a Krisztus-hit, ahogyan azt Kerényi látta? Ügy vélte, az antikvitás „természetes” Isten-hitétől elsősorban ebben különbözünk. Bizonyos, hogy a keresztyén hitnek megvan a maga sajátsága, de kérdés, hogy ezt a sajátságot menynyiben hordozza a „szupranaturaliz- mus”. Lehetséges, hogy a különbséget Kerényi oldaláról sem lehet ebben a szóban összegezni; a természetfölötti jelleg középpontba állítása megcsonkítja a keresztyén hit gazdagságát. Ez a legkevesebb, amit állíthatunk róla. Sokféleképpen közelíthetünk Kerényi életművéhez; de bizonyosan olyan tényező lehet, ami az egész magyar ke- resztyénség gondolkodását is gazdagítja. (Magvető) Mányoki János Kormos István: Nakonxipánban hull a hó Összegyűjtött versek Budapest 1985. Kozmosz (A magyar irodalom gyöngyszemei) Kormos István — korszakunk legpara- doxabb költője: tündéri és megfoghatatlan akár a költeményei. A legmélyebb szegénységből született, mint nagy elődei és inspirátorai: József Attila és Sinka István. És a leggazdagabb magyar nyelven szólalt meg — ebben kortársai közül csak Csanádi Imre vetekszik vele. Rövid élete nagy részében alig publikált — 1949-től 1955-ig egyáltalán nem is közöltek tőle verset —, mégis a legnépszerűbb lett sok követővel: neki támadt a legnépesebb iskolája a fiatalabbak közt. Legendás bohém volt, néha már valóságos csavargó — darab ideig lakása sem volt — és ugyanakkor a leglelkiismeretesebb hivatalnok: 1950-től haláláig a Móra kiadó igen kiváló főszerkesztője. Mi sem állt távolabb tőle, hogy nagyképűen „riszálja magát” — Illyés kifejezése — a poéta doctus pózában, és mégis a legműveltebb irodalom-szakértő volt közöttünk: kiválóan ismerte a világirodalmat és remek érzékkel válogatott belőle — bizonysága ennek az általa szerkesztett Világirodalom gyöngyszemei antológia-sorozat. Az írók jelentős része (szinte a többség) a „kaparj kurta neked is lesz” módszerével és monomániás szívósságával kaparja, könyökű, öklözi ki saját karrierjét, megdicsőülését — Kormos evvel sose törődött: a magáé helyett inkább a mások előbbrejutását támogatta, de azt olyan önzetlenséggel, hogy az már hihetetlen, egyedülálló. De ideje, hogy bepillantsunk életébe. Született 1923-ban Nagyszentmiklóson, a Héderváry uradalom kebelében. Apjáról és annak sorsáról nem tud semmit, anyja, őt megszülve, meghalt. „Engem a nagyanyám nevelt születésemtől, anyai nagyanyám. Családfámat az ő személyéig tudom visszavezetni... Tíz gyereket szült; anyám halála után én lettem a tizenegyedik gyereke. Az első szavakról az ő szájából emlékezem és
