Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ »5 rábban megszokott ábrázolatban ugyanis gyakoriak voltak a szélsőségek: vagy hithősökként szerepeltek, vagy gátlástalanul harácsoló, elvtelen szerencselovagokként, akik hittel, erkölccsel, tudománnyal mit se törődtek. Ebből a szempontból nemcsak az Alaghy Jánossal foglalkozó külön tanulmány érdemel figyelmet, hanem azok a részletek is, melyek a Nádasdyakat, Batthyányakat, Serédyeket, Perényieket állítják elénk, mint akiknek van meggyőződésük, hitük, tudományuk, vannak küzdelmeik és szenvedéseik. Róluk is, de tőlük is van mit tanulni. Gyakran előfordul, hogy a tartalom érdekességét elfödi az előadás nehézkessége, vagy éppen az adatok áradata. Örvendetes, hogy a tanulmánykötet elkerüli ezt a hibát. Valamennyi témája izgalmas olvasmány az érdeklődő kívülállónak, és ugyanakkor szakmai ismeretei bővülését teszi lehetővé a kutatónak is. Segít abban mindnyájunknak, hogy múltunk helyesebb és pontosabb szemléletével párhuzamosan a tanulságokat és indításokat pozitív irányban érvényesíthessük életünkben és munkánkban. id. Magassy Sándor Bárdos Kornél: Sopron zenéje a Budapest 1984. Akadémiai Kiadó Nyugati városaink zenei monográfiáinak sorában Bárdos Kornél Sopron gazdag zenei életéről rajzolt 1500-tól 1830- ig: a nem szakember számára is érdekes képet. Könyvében a soproni zene keretéről szóló fejezet után sorra veszi az egyházak zenéjének négy korszakát — a középkor örökségét 1605-ig, a reformáció térhódítását 1673-ig, az ellenreformáció zenei vetületét 1780-ig, s az egyházi zenét a felvilágosodás hatása alatt 1830-ig —, az iskolák, a polgárság, a városi ünnepek és hangversenyek zenéjét. A kötetet a soproni muzsikusok és zeneszerzők névsora, valamint a soproni vonatkozású egykorú zeneművek Vavrinecz Veronika által összeállított tematikus jegyzéke egészíti ki. Bennünket természetesen az evangélikus gyülekezetre vonatkozó mondanivalók érdekelnek elsősorban. Sopron 700 év óta szabad királyi város volt, melyet a tanács kormányzott. Ez irányította a város, a toronyzenészek, de mint az egyházak kegyura, a templomok zenei életét is. Ez adott Sopron zenei arculatának többi városunktól eltérő színt. A reformáció hatása a bécsi béke után, a XVII. században erősödött s ez az evangélikus istentiszteletek 16—18. században zenéjében is látható. Ez az élénk, gazdag egyházzenei élet a lutheri reformáció zenei hagyományaihoz, Schütz, majd Bach korának vokális és hangszeres stílusához állt közel. Az iskolai és egyházi kórusok templomi muzsikálásában a hangszeres együttesek, a toronyzenészek is rendszeresen közreműködtek. Ez a virágzó zenei élet, ha nehezebb körülmények között is, az ellenreformáció korában is folytatódott. A felfejlődő katolikus egyházzene csak versengő társként szerepelt, és közöttük az itt is, ott is állandóan szereplő toronyzenészek jelentettek kapcsolatot. A város hivatalos ünnepeit pedig mindkét egyházban zenés istentiszteletekkel tették emlékezetessé. Bárdos részletesen ír olyan európai hírű muzsikusokról is, kik Sopronban működtek. Így pl. Andreas Rauch zeneszerző és orgonistáról, aki 1628-tól haláláig, 1656-ig gazdagította a város zenei életét, s akinek műveit szerte a világon ma is éneklik. A racionalizmus 1787-ben a soproni evangélikus gyülekezetben egy csapásra megszüntette az ének- és zenekart, és ezzel egy csodálatosan szép zenei életnek vetett véget. E korszak egyet
